Új blog ütötte fel zöld fejét. A biológia világába kalauzol és sok tekintetben hasonló célokkal teszi, mint ez a blog.
Az első bejegyzésekből kiderül például, hogy a gomba árusítása a zöldséges részéről olyan, mintha a hírlapárus diszperzit festék forgalmazását is intézné a standján. Van egy "meleg" bejegyzés is a genetika szemszügéből, és az is kiderül, hogy agyunk hány százalékával csinálunk mit is?

Úgy kezdődött, hogy az irodában eltörött egy higanyos hőmérő. Ez a retró holmi sajnos még sok helyen látja el a lázmérés feladatát. Nincs vele baj, csak akkor, ha eltörik.

Aztán úgy folytatódott, hogy - kollégák csodálkozó pillantásai kereszttüzében - szert tettem egy kis kénre. A szőnyegpadlóval barátkozó higanycseppeket így segítettem át a mérgező gőzölgésből a mérgező nem-gőzölgésbe. Higany-szulfid (HgS) keletkezett ekkor, mely egy vegyülete a két elemnek (higany és kén).

Aztán a kén erős szaga inspirálta a kérdéseket, hogy vízben oldódik-e a kén. Nem, nem oldódik. De akkor hogy lehetnek kénes gyógyvizek?

Hangsúlyozom, hogy az iskolai kémiaoktatás nagyon megterheli a diákokat, túl sok órában tanítják ezt, a hétköznapokban szükségtelen tárgyat. A vicc kedvéért pár szót mégis vesztegetnék.

Mi járhat annak a fejében, aki az étteremben gyömbéres csirkét rendel? Lelki szemei előtt vajon egy méretes gyömbérgumó és egy aranyos, csipogó csirke évődik egy tányéron?
Valószínűleg nem.
No, a kén-hidrogén például nem egy hidrogéngázas palack sárga kénporral teleszórva. Amikor a kén-hidrogén (H₂S) születik, akkor mindegyik fél annyira elmélyül a kapcsolatban (kovalens kötés), hogy már nem is lehet rájuk ismerni. A szingli elem-élet és a vegyületes házasság között ilyen különbség tátong. Az összetett szóban sem találjuk mindig az alkotóinak az értelmét. A lódarázsnak sincs nyerge.

Így lehet az, hogy az elemi kén nem oldódik vízben, de vegyületei esetleg igen: emiatt kéntartalmú, szagos, de hasznos pl. a Zsóry-fürdő vize.

A társas kapcsolatok tekintetében a kémia egyébként sokkal elfogadóbb, mint a társadalom. Kialakulhat vegyület kettőnél több és többféle elemből is. Nemcsak a hírhedt kovalens kötés jöhet szóba, hanem az ionos is. A konyhasó például az ionos kötés UNICEF nagykövete és nem olyan büdös, mint apukája, a klórgáz (Cl₂). Nem is olyan érzékeny és puha, mint anyuci, a nátrium (Na).

Elemek és vegyületek így tengetik életüket minálunk. Lesz idő, amikor róluk már csak művházak szakkörein lehet majd tanulni szerda esténként (kéthetente).

Összegezve: cseréljük le a higanyos hőmérőnket alkoholosra vagy elektromosra (melynek csak a kijelzője digitális). A higanyos hőmérőt ne a kukába deportáljuk, hanem a patikába.
Ha az étteremben tojásos nokedlit rendelünk, nem valószínű, hogy találkozni fogunk a  hófehér, rugalmas tojásfehérjével.

Ez a helyzet.

Nem a pisai toronyról van szó. Bár kétségtelen, hogy az itáliai építménynek nagyon jó a renoméja. Pisa nevezetes, 56 méteres tornyát turisták milliói "támasztják" nyaralási fotókon (képi közhely ez). Azt mondják, hogy Galilei is kísérletezett ott, de ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem könnyű.


A legferdébb torony címét azonban nem a pisai, hanem egy németországi torony tudhatja magáénak. A suurhuseni templomtorony ugyan csak 27 méter magas, a függőlegestől való eltérés azonban 5,19 fok.
A németországi falu templomát a 13. században építették tölgyfa alapra, mely nedves talajon állt. A torony 1450-ben épült. Az évszázadok során a fa alap kissé összement és rothadásnak is indult. A ferdülést 1885-ben észlelték először. A kitérés 1925-ben még csak 1,15 m volt, mely 1996-ra 2,43 méterre nőtt. A templomot 1975-ben be is zárták, de 1996-ban stabilizálták a torony dőlését és így a hívek ma is használják az épületet.

A Németország északi részén levő Suurhusen templomtornya a Google Earthben is látszik.
A ferde tornyok addig nem dőlnek le, amíg a dőlési szög el nem ér egy bizonyos értéket (vagy anyaghiba, fáradás nem történik). A borulás nagyjából akkor következne be, amikor a torony súlypontjából, a talajra bocsátott merőleges az építmény talapzatán kívülre esne.

Ez a helyzet.