Frakk, Szerénke és Lukrécia nem kezdik kakaóval a napot. Nem nassolnak csokit és ötórai teára sem járnak. Nem azért mert ezek az állatok nem tudják, mi a jó. Azért, mert tudják. A gazdák nem biztos.

A kakaóbab számos vegyületet tartalmaz, de van egy, amely kártékony a háziállatok számára. Ez a vegyület a teobromin, melyet éppen 130 évvel ezelőtt sikerült elkülöníteni. A teobromin ún. alkaloid, mint a barátja, a koffein. Hatása hasonló, de nem olyan erős. A teobromin a kakaóban, a csokiban és a teában is jelen van. A kóladióban is van, de azzal nem találkozunk a konyhában. Májunk jól ismeri, mivel a koffein egy része benn(ünk) teobrominná alakul.

A teobromin kifejezetten káros a háziállatoknál (macska, kutya, ló stb.), mivel ezek szervezete nehezen tudja lebontani ezt a vegyületet. Egy kisméretű kutya már fél tábla csokitól is megbetegszik. Minél nagyobb testű az állat, annál több tábla csokit ehet bűntetlenül. (elágazás - Idősebbeknek: szerencse, hogy Hakapeszi Maki nem kutya volt. Fiatalabbaknak: szerencse, hogy Gombóc Artúr nem kutya volt.)

A további élvezetekért egy kis erőfeszítést kell kérnem az olvasó látogatóktól. Tudom, hogy ez nagy kérés, de megéri. Telepíteni kellene a Chime nevű kiegészítőt az Internet Explorer mellé. Utána vissza kellene ide térni és feltárul a szezámutca. (Aki a Firefoxot szereti, kattintson ide infóért.) Ha mindez, sikerült, akkor e szöveg alatt látvány van. Ha nincs, nem sikerült. De ajánlom, hogy sikerüljön.

 

 

Egy teobromin molekula modellje jött el közénk. 21 atomból áll ez a kis legó állatka. A szürkék szénatomok, a pirosak oxigénatomok, a kékek a nitrogént képviselik, a fehérek a hidrogént. A fenti forgó modell nagyon barátságos. Fogjuk meg az egér kurzorával és mozgassuk. Ugye, milyen interaktív? Jobb gombbal kattintsunk rá és a menüben sokféle dolgot kipróbálhatunk. (Pl. Display/Spacefill/Van der Waals Radii.)
Maga a vegyület tiszta állapotban fehér vagy színtelen por. A teobromin mennyisége a kakaón belül is változó, de az biztos, hogy az étcsokiban több van belőle, mint a tejcsokiban. Hatására a házikedvencekben hányás, nyugtalanság, hasmenés, remegés keletkezhet.
Húsvétkor a nyúl is csak szállítja, festi, csomagolja a csokitojást, de nem eszi. A nyúl a csokinyulat még érzelmileg is utálja. Ne adjunk kedvenceinknek csokit, kakaót, teát.

Ez a helyzet.

Teller Ede kétségkívül marslakó volt. Javaslom így indítani a konverszációt egy party ismerkedős szakaszában. Gyanítom, hogy az atommagfúzió gyakori téma a bulikon, after partykon és álarcos bálokon is, ezért nem árt egy-két dolgot tudni a hidrogénbomba atyjáról.

Teller Ede, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Edward Teller egy rendkívül érdekes és ellentmondásos tudós volt. Ha ott állunk szívünk választottjával a buliban, kezünkben egy pohár frissen facsart céklalével, ennél többet is érdemes tudni róla.
Marslakónak azokat a Magyarországról származó tudósokat hívják, akik az Új Világban lettek híresek. A marslakó elnevezés eredetére több verzió is van. Az egyik szerint Szilárd Leó használta a kifejezést a magyarokra, akik akcentussal beszélték az amerikai angolt és rendkívül okosak voltak. Ez a téma nagyon izgalmas és szebb is annál, hogy komolyabb bejegyzéssel illessem. El kell olvasni Marx György néhány írását vagy A marslakók érkezése című könyvét. Aki nem olvassa el, nem érdemli meg a paradicsomlevét.

Egyetemista koromban többször is volt alkalmam Teller Edét élőben hallgatni. Ilyenkor Marx György kíséretében, botjára támaszkodva bejött, leült a tanári asztalhoz vagy éppen ráült és mesélt. Mindig rövid mondatokban beszélt, jellegzetesen hangsúlyozva. Olyan történeteket mesélt, melyek az egész XX. századon nyomot hagytak.

Teller részt vett az atombomba előállítását megvalósító Manhattan Programban, később a hidrogénbomba lett a fő műve. A hidrogénbomba működési elve hasonló a Napban zajló folyamatokhoz. Bizonyos hidrogénatomok egyesülnek és ezen közben elvesztik identitásukat (héliummá alakulnak), sőt a össztömegükből is hiányzik egy kevés. Ez a tömeghiány, felszabaduló energia formájában jelenik meg a nyilvánosság előtt, nem kis csinnadrattával. Ennek a magfúziónak a földi, pusztító változata volt a hidrogénbomba (másnéven termonukleáris bomba), mely 1951-ben készült el és 1952-ben ki is próbálták.

Teller Ede nem kapott Nobel-díjat. Azonban 1991-ben megkapta annak kevésbé megtisztelő változatát az ig-Nobelt. A magyar tudós nem csupán a rendkívül pusztító hidrogénbomba kapcsán lett ismert, hanem a hidegháború egyik fontos személyiségeként is. Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban jelentette be a csillagháborús programot (stratégiai védelmi kezdeményezés, SDI). Ebben egyik főtanácsadója Teller Ede volt. A program a világűrből, lézerrel kívánta volna megsemmísíteni az USA felé haladó atomrakétákat. Persze ezt nem lehet elintézni egy mondattal, de mégis ezt teszem. Ezekért kapta az ig-Nobelt.
Amikor egyik előadása végén az ELTE (szebb napokat látott) Gólyavárában egy amerikai egyetemista az SDI programról kérdezte, Teller Ede azt mondta, hogy nem tud jól angolul... Egy másik előadása végén, a Puskin utcára néző, legendás D. épület nagyelőadójában a dedikálásra nyújtott, bulvárízű könyvekbe beleírta: Fele se igaz.

Az első atomreaktor mérnökök egyike Teller Ede volt. Sokat tett azért, hogy az atomreaktorok biztonságosabbak legyenek. A csernobili katasztrófa nem történt volna meg, ha a személyzet nem provokálja ki a Teller-effektusként ismert jelenséget. Igaz, akkoriban sci-fi kategóriába tartozott volna, ha éppen Teller Ede adott volna tanácsot szovjeteknek.

Teller Ede 100 éve született. Helye ott van a többi marslakó között.

Ez a helyzet.

Vannak országok, ahol a fogszuvasodás legyőzését nem bízzák csupán a fogkefe és a fogkrém kettősére.

1945-ben az Egyesült Államokban, egy Michigan állambeli városban kezdték el az ivóvíz fluoriddal való dúsítását. Az első fluoridos fogkrém, a Procter & Gamble Crest nevű terméke csak tíz évvel később jelent meg. Ezekben az időkben a fogkrémben ón-fluorid volt (SnF₂). Mára az Egyesült Államok lakosságának kb. 60%-a iszik fluoriddal dúsított ivóvizet. Ilyen ivóvizet használnak az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon és Ausztráliában is. A víz fluoriddal való dúsítása a XX. század nagy egészségügyi programjainak egyike volt (ahogyan pl. az oltások és a családtervezés is).

A kutatások szerint a fogszuvasodások száma valóban csökkenő tendenciát mutat, ám ugyenez a helyzet olyan országokban is, ahol nem tesznek fluoridot a vízbe. Az utóbbi diőben egyre többen javasolják az ivóvízben alkalmazott fluorid-koncentráció felülvizsgálatát. A januári Scientific American arról ír, hogy az ivóvizen kívül más forrásból is jut fluorid a szervezetbe, melynek problémás következményei lehetnek. A túl sok fluorid következtében kialakuló fluorózis a gyermekek fogainak elszíneződését, a fogzománc sérülését okozza. Egyes kutatók súlyosabb, a csontokat érintő megbetegedésekről is beszélnek.
A szervezetünkbe nem csupán a fogkrémeink juttatják a fluoridokat, hanem például a fekete tea, a mazsola és a fehér bor is. A sörkedvelők is magukhoz veszik ezeket a vegyületeket (negyedannyit). Az USA csapvizéhez (0,71 ppm) viszonyítva a fekete teák több mint ötször annyi fluridot tartalmaznak, míg a csokifagyi harmadannyit.
Nálunk leginkább a kisgyermekek fogkrémhasználatára kell figyelni, hiszen a csapvizünk nem tartalmaz fluoridot.

Az 1930-as évek óta ismert fluorózisról sok magyar nyelvű weblapon lehet olvasni, hiszen a fogászat, a fogápolás népszerű, mivel topmodellek és terasztárok is foglalkoznak a fogaikkal. Sajnos sok webhelyen keveredik a fluorid és a fluor a szóhasználatban. Utóbbi egy igen aggresszív, zöldes-sárgás gáz. Vegyületei a fluoridok. Az egyik nem ugyanaz, mint a másik. Ha ezt egy fogorvos írja vagy mondja, az szomorúságot fog kiváltani többekben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy fogódzkodnunk kell, ha ilyen látunk és fogalmunk sincs, mit tehetnénk ellene, hacsak nem javasolnánk egy fogasfilét kémiakönyv körettel és foghagymával.

Ez a helyzet.