H2SO4

A világ érdekes, de ezt nem mindenki veszi észre az iskolában, vagy pedig már rég elfelejtette.
Ez a blog az ismeretterjesztésről szól. Aki minden, a blogban előforduló fogalmat ismer és ért, annak valószínűleg nem mondanak sok újat ezek a bejegyzések. Inkább azoknak szól, akik természettudományos okosságokról és butáskodásokról szeretnének valamit olvasni, (ál)tudományoskodás nélkül, egyszerű, közérthető nyelven.
Ez a blog nem tankönyv, nem törekszik teljességre, nem akar az érdeklődőre ráborítani egy kisebb kérdésnél egy egész könyvtárat. Az sem rossz, de az legyen az érdeklődő döntése.

Főző Attila László

facebook

Hozzászólások

vidzset.

Budapesti légszennyezés

Budapest szmogtérképe

A Föld által felhalmozott hő

Fel kell mosni

2008.02.01. 21:26 :: H2SO4

— Halló, itt a Tűzoltóság!
— Itt Kovácsné beszélek az egyetemről, jöjjenek gyorsan, mert sósav árasztotta el a labort a negyediken!
— Kezicsókolom, tessenek megnyugodni, nincs semmi baj. Tessenek jó bő vízzel felmosni!
— Jaj, de nem lehet odamenni, a palackból minden kijött.
— Mi van ráírva a palackra?
— Az van ráírva, hogy hácéel (HCl).
— Asszonyom, azonnal mondja a címet, küldöm a kollégákat! Maradéktalanul hagyják el a szintet!


Ez a történet egy városi legenda, de akár igaz is lehetne, nem is fontos. Az iskola nem azért van, hogy ott mindenfélét a gyermekek fejébe tömjenek. Nem is férne el. Sokminden le is marad erről a tömött "vonatról".

A sósav például egy olyan anyag, mely számos háztartásban vesz részt a tisztításban és a vízkőoldásban (utóbbi gond, de most mindegy). A háztartási sósavval bárki találkozhat, mi is felkerestünk néhány flakont egy vegyiárut forgalmazó boltban (két betű).

Mi: — Jónapot, jónapot! Hogyvagyunk, hogyvagyunk?
Sósav: — Ó, ó. Jól vagyunk, jól vagyunk. Mondja csak, baj lenne, ha én mindent csak egyszer mondanék? A kupakom is elfárad a sok beszédtől.
Mi: — Elnézést a zavarásért kedves sósav, de a vegyi anyagokról készítünk egy összeállítást az egyik sztármagazinba és szeretnénk, ha a nézők megismernék Önt.
Sósav: — Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! Én ugyanis az ismeretlen ismerős vagyok. Csoda, hogy anti-formatervezett, színmentes, csúnya grafikájú, uncsi betűtípussal teleírt flakonom felkeltette a figyelmedet.
Mi: — Ne szerénykedjen, hiszen magát sokan ismerik.
Sósav: — Ez igaz, aranyoskám, de azért az utcán nem ismernének meg. Maguk is állandóan hibásan írják le a nevemet.
Mi: — Jaj, ne tessék haragudni, de mindig rosszak voltunk kémiából és hiányoztunk is sokat és humán beállítottságúak is vagyunk rettenet módon.
Sósav: — Na, igen.
Mi: — Kedves HCl néni...
Sósav: — (felsír)
Mi: — Jaj, néni. De hát mi a baj.
Sósav: — Én deb hácéel vagyok... (szipog), hanem hácéel oldat...
Mi: — Ne tessék sírni, az a pár betű nem számít, ez ugyanaz, nem?
Sósav: — Öcsisajt! Mielőtt a médiában elhelyezkedtél, nem tanultál olyasmit, hogy minden betű számít? HCl a nagybátyám és ő gáz!
Mi: — Ez nagy gáz?
Sósav: — Az bizony. A HCl (ejtsd: hidrogén-klorid) egy gáz és a közelünkben is van. De ne is kukkolj, mert nem fogod észrevenni. Színtelen, de szúrós szagú és mérgező.
Mi: — És akkor sósav néni?
Sósav: — Öcsém, én a HCl (ejtsd: hidrogén-klorid) vizes oldata vagyok. Nevem sósav. Én is szúrós szagú vagyok és mérgező is. És most mérges is! Nem vagyok azonos a nagybátyámmal, bár a rokonságot nem tagadom.


Kedves nézőink! Önök rövid riportot láttak a drogériából, ahol sósavhidrogénkloridgáz vagy folyadék vagy nénivel beszéltem. Öcsi Sajt, Hácéel Klub, Budapest.

Ez a helyzet (gáz).

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: sósav hidrogén klorid

Tudománylesés a National Gallery-ben

2008.01.24. 21:48 :: H2SO4

A képtárak látogatói legalább olyan sokfélék, mint amennyi molekula bolyong a festmények között. Mindenki más szemüvegen keresztül nézelődik. Igaz, hogy a hozzáértők és a művészettörténészek szemüvege az adu ász.
Az én szemüvegem egy tök alsó, mivel nem értek a festészethez, de ami szép, az mindenkit megillet. Azt nem tudom, hogy hány olyan alak téved be évente a londoni National Gallery-be, aki tudományos érdekességeket figyel a vásznakon, de mindegy is. Én nemrégiben, egy szeles napon, egy fővel növeltem ezt a statisztikát.

A festményeken felbukkanó tudományos érdekességekről nagyszerű tanárom, Riedel Miklós cikkeit, előadásait ajánlom. Először javaslom megnézni a Kémiai kalandozás képtárakban c. előadás diáit, illetve ezt az abstractot. (Papíron a Természet Világa különszámát ajánlom.) Ezekből kiderül, hogy micsoda izgalmas dolog tudományos szemmel nézni a festményeket. Az én alább folytatódó bejegyzésem ezekhez képest egy zárójeles megjegyzés! Tényleg.
 
A National Gallery nagyon jó múzeum. Ez nem ritka Londonban, csak úgy jelzem. Különösen tetszik az a lehetőség, hogy a látogatás elején, végén, illetve közben meg lehet nézni számítógépen a kollekciót és róluk mindenféle kapcsolódó információt.

Claude-Oscar Monet 1869-ben festette Fürdőzők La Grenouillère-ben című képet.

Ezt a képet nagyon sokáig lehet és érdemes nézni. A vízhullámok, vagyis azok impressziója érdekes. A festmény jobb oldalán látszik, hogy a hullámok merőlegesek a csónakok oldalára. Ez azért furcsa, mert azok bizonyára mozognak és hullámokat keltenek, melyek találkoznak a többi hullámmal. Az is lehet, hogy a szél a tettes, mert szélben alakulnak ki ilyen egyenes hullámok. A fürdőzők nem moccannak, mert ha azt tennék, az nagyon elrontaná ezt a hullámzást.

Joseph Wright of Derby festette az alábbi képet 1768-ban. Szerencsére elhelyeztek egy néhány bőrfotelt előtte a múzeumban, mert nagyon sok részletet érdemes megnézni rajta.

A kép főmotívuma egy üveggömb, melyből kiszivattyúzzák a levegőt és így a fehér kismadár elpusztul (majd). A kislány nem is néz oda és jól teszi, mert a vákuumban nincs, ami a madárkában levő belső nyomást ellensúlyozza. A légritkítást a vörösruhás filozófus (a XVIII. században vagyunk, nem ma!) végzi a jobb kezénél levő géppel.
A szobában két fényforrás van. Az egyik egy gyertya az asztalon levő üvegpohár mögött és a fiú által beengedett holdfény. A pohárban láthatunk egy fénytörést is egy szívószálhoz hasonló pálca jóvoltából. Nem tudom, hogy a pohárban milyen nedű van, de egy kis koponyával dobta fel a szerző az italt. Vannak tárgyak, amelyekről nem tudtam kideríteni, hogy mik. Ötleteket szívesen látok.

Ezen a festményen a Salisbury-i katedrális látható. Ez John Constable műve 1831-ből.
Ő többször festett szivárványt, de állítólag felhőben is nagyon jó. Igazából az én figyelmem a szivárványon tapadt meg. Színei meglehetősen redukáltak, inkább egy hosszú, francia lobogóra emlékeztet. A kék árnyalatok a valóságban nem látszanak ilyen intenzíven, a sárga és a zöld inkább.
A szivárvány megjelenéséhez egy fontos szereplőre is szükség van. Nem más ez, mint a Nap.

Az ő jelenlétére nincs utalás a sötét képen. A szivárvány mögötti felhők is rendkívül markánsak, amely a látvány rovására szokott menni.

A téma megasztárja Hans Holbein A követek c. alkotása 1533-ból. Erről a festményről az Élet és Tudományban is olvasható egy érdekes cikk.
A bal oldali alak mellett egy éggömb látható. Ennek érdekessége, hogy a beállított helyzet alapján július 12-e 14 óra 40 perc van mégpedig Rómában.
Sok egyéb eszköz is van a képen, melyek mind szimbolikus jelentőségűek.
A festmény alsó részén látható fehér folt nem szkennelési hiba, hanem egy furcsa, oda nem illő tárgy. Ez a folt egy koponya perspektívája. A koponya képe az egyik oldalról nézve látszik igazán.



El kell menni a képtárakba és sok szép, érdekes dolgot láthatunk még egy tök alsó szintű, tudományos szemüvegen keresztül is.
Ez a helyzet.

Szólj hozzá!

Címkék: festmény művészet hullám szivárvány vákuum fénytörés

Namiez a XVIII. századból - kérdések és válaszok

2008.01.08. 23:08 :: H2SO4

200 évvel ezelőtt is tanultak fizikát az ifjak. Ma is előfordul az ilyesmi. Ma a londoni Science Museumban jártam és a friss termésből mutatnék öt fotográfiát. Mindegyik olyan tárgyat ábrázol, melyet a XVIII. században használtak az oktatásban.

Mik lehetnek ezek?


Első fotó


Ez a tárgy fémből készült. A baloldali fehér valami papírból van.
Annyit elárulok, hogy 1790-ben találta fel egy úriember. (Bár nem ismertem személyesen, lehet, hogy gaz volt ő.)

Mire szolgált ez az eszköz?

Ez a tárgy az ún. Coventry-féle higrométer, vagyis páratartalmat mért. Az eszközt 1790 körül készítette George Adams John Coventry ötlete alapján.
A bal oldalon levő papír egyre nehezebb, ahogy a páratartalom növekszik, ezért a mutató feljebb emelkedik.








Második fotó


Ez a tárgy fából készült, kb. 30-40 centiméter hosszú és a vékony vonalak fonalak.

Mit ábrázol ez a tárgy? Mire használták?

Ez egy korabeli demonstrációs eszköz. Tükrök és lencsék képalkotása tanulmányozható rajta. A zsinórok a nevezetes sugármeneteket jelölik. Ma ilyen szimulációt használunk erre (JAVA kell hozzá).

Harmadik fotó

A képen egy befőttes üvegre hasonlító tárgy van, de mégsem az. Nem is minden része olyan, mint a kovászos uborka otthonának.

Belül egy fémből készült tárgy van.

Mire használták a tárgyat? Mit mutattak meg/be a segítségével?

A hang a levegő rezgése nyomán jön létre. Sűrűsödések és ritkulások sorozata. Levegő nélkül a hang sem terjed. A képen egy csengőt látunk egy üvegharang alatt. Ha kiszivattyúzzuk a levegőt, akkor a vákuum miatt nem halljuk a csengő hangját.








Negyedik fotó


Ilyen tárgyat ma is láthatunk az öreg, iskolai szertárakban. De könnyen készíthetünk ilyen vicces tárgyat magunk is. Elárulom, hogy az SDT-ben is van róla ismertető.

Mire szolgált ez a tárgy már a XVIII. században is?

Ez a test a lejtőn felfelé gördül. A kettőskúp súlypontja mindig alacsonyabbra kerül a lejtő tetején. A jelenség érdekes és nem is olyan egyszerű. Az SDT-ben található erről egy egész foglalkozás.

Ötödik fotó

Ez nem nehéz feladvány, hanem inkább könnyű. A tárgy fémből készült és jelen állapotában egy asztalon is elfér, bezzeg...

Mit mutattak be ezzel a tárggyal a tanárok ősei?

Bizony ez egy gőzgép modellje. Abban az időszakban a gőzgép számított a minden gép lelkének. Ma már elterjedtek a belső égésű motorok és a villanymotorok is.
Azonban a gőz sem bújt el örökre a tudománytörténeti könyvekbe. Ma is építenek olyan autókat, melyeket gőzzel hajtanak.


Érdekes látni, hogy a XVIII. században nagyon-nagyon sok olyasmit tanultak az ifjú emberek, mint ma. Jópofa lenne ha egy akkori diák és egy mai beszélgetne a tudományról. Vajon értenék egymást? Aligha. És nem csak a nyelv miatt. :-)

Ez a helyzet.

4 komment · 2 trackback

Címkék: hang fizika optika gőz vízgőz súlypont science museum

süti beállítások módosítása