— Itt Kovácsné beszélek az egyetemről, jöjjenek gyorsan, mert sósav árasztotta el a labort a negyediken!
— Kezicsókolom, tessenek megnyugodni, nincs semmi baj. Tessenek jó bő vízzel felmosni!
— Jaj, de nem lehet odamenni, a palackból minden kijött.
— Mi van ráírva a palackra?
— Az van ráírva, hogy hácéel (HCl).
— Asszonyom, azonnal mondja a címet, küldöm a kollégákat! Maradéktalanul hagyják el a szintet!
Ez a történet egy városi legenda, de akár igaz is lehetne, nem is fontos. Az iskola nem azért van, hogy ott mindenfélét a gyermekek fejébe tömjenek. Nem is férne el. Sokminden le is marad erről a tömött "vonatról".A sósav például egy olyan anyag, mely számos háztartásban vesz részt a tisztításban és a vízkőoldásban (utóbbi gond, de most mindegy). A háztartási sósavval bárki találkozhat, mi is felkerestünk néhány flakont egy vegyiárut forgalmazó boltban (két betű).
Mi: — Jónapot, jónapot! Hogyvagyunk, hogyvagyunk?
Sósav: — Ó, ó. Jól vagyunk, jól vagyunk. Mondja csak, baj lenne, ha én mindent csak egyszer mondanék? A kupakom is elfárad a sok beszédtől.
Mi: — Elnézést a zavarásért kedves sósav, de a vegyi anyagokról készítünk egy összeállítást az egyik sztármagazinba és szeretnénk, ha a nézők megismernék Önt.
Sósav: — Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! Én ugyanis az ismeretlen ismerős vagyok. Csoda, hogy anti-formatervezett, színmentes, csúnya grafikájú, uncsi betűtípussal teleírt flakonom felkeltette a figyelmedet.
Mi: — Ne szerénykedjen, hiszen magát sokan ismerik.Sósav: — Ez igaz, aranyoskám, de azért az utcán nem ismernének meg. Maguk is állandóan hibásan írják le a nevemet.
Mi: — Jaj, ne tessék haragudni, de mindig rosszak voltunk kémiából és hiányoztunk is sokat és humán beállítottságúak is vagyunk rettenet módon.
Sósav: — Na, igen.
Mi: — Kedves HCl néni...
Sósav: — (felsír)
Mi: — Jaj, néni. De hát mi a baj.
Sósav: — Én deb hácéel vagyok... (szipog), hanem hácéel oldat...
Mi: — Ne tessék sírni, az a pár betű nem számít, ez ugyanaz, nem?
Sósav: — Öcsisajt! Mielőtt a médiában elhelyezkedtél, nem tanultál olyasmit, hogy minden betű számít? HCl a nagybátyám és ő gáz!
Mi: — Ez nagy gáz?
Sósav: — Az bizony. A HCl (ejtsd: hidrogén-klorid) egy gáz és a közelünkben is van. De ne is kukkolj, mert nem fogod észrevenni. Színtelen, de szúrós szagú és mérgező.
Mi: — És akkor sósav néni?
Sósav: — Öcsém, én a HCl (ejtsd: hidrogén-klorid) vizes oldata vagyok. Nevem sósav. Én is szúrós szagú vagyok és mérgező is. És most mérges is! Nem vagyok azonos a nagybátyámmal, bár a rokonságot nem tagadom.
Kedves nézőink! Önök rövid riportot láttak a drogériából, ahol sósavhidrogénkloridgáz vagy folyadék vagy nénivel beszéltem. Öcsi Sajt, Hácéel Klub, Budapest.
Ez a helyzet (gáz).
Claude-Oscar Monet 1869-ben festette 
Ezen a festményen a Salisbury-i katedrális látható. Ez 
A téma megasztárja 
A képen egy befőttes üvegre hasonlító tárgy van, de mégsem az. Nem is minden része olyan, mint a kovászos uborka otthonának.
Hozzászólások