Úgy kezdődött, hogy az irodában eltörött egy higanyos hőmérő. Ez a retró holmi sajnos még sok helyen látja el a lázmérés feladatát. Nincs vele baj, csak akkor, ha eltörik.

Aztán úgy folytatódott, hogy - kollégák csodálkozó pillantásai kereszttüzében - szert tettem egy kis kénre. A szőnyegpadlóval barátkozó higanycseppeket így segítettem át a mérgező gőzölgésből a mérgező nem-gőzölgésbe. Higany-szulfid (HgS) keletkezett ekkor, mely egy vegyülete a két elemnek (higany és kén).

Aztán a kén erős szaga inspirálta a kérdéseket, hogy vízben oldódik-e a kén. Nem, nem oldódik. De akkor hogy lehetnek kénes gyógyvizek?

Hangsúlyozom, hogy az iskolai kémiaoktatás nagyon megterheli a diákokat, túl sok órában tanítják ezt, a hétköznapokban szükségtelen tárgyat. A vicc kedvéért pár szót mégis vesztegetnék.

Mi járhat annak a fejében, aki az étteremben gyömbéres csirkét rendel? Lelki szemei előtt vajon egy méretes gyömbérgumó és egy aranyos, csipogó csirke évődik egy tányéron?
Valószínűleg nem.
No, a kén-hidrogén például nem egy hidrogéngázas palack sárga kénporral teleszórva. Amikor a kén-hidrogén (H₂S) születik, akkor mindegyik fél annyira elmélyül a kapcsolatban (kovalens kötés), hogy már nem is lehet rájuk ismerni. A szingli elem-élet és a vegyületes házasság között ilyen különbség tátong. Az összetett szóban sem találjuk mindig az alkotóinak az értelmét. A lódarázsnak sincs nyerge.

Így lehet az, hogy az elemi kén nem oldódik vízben, de vegyületei esetleg igen: emiatt kéntartalmú, szagos, de hasznos pl. a Zsóry-fürdő vize.

A társas kapcsolatok tekintetében a kémia egyébként sokkal elfogadóbb, mint a társadalom. Kialakulhat vegyület kettőnél több és többféle elemből is. Nemcsak a hírhedt kovalens kötés jöhet szóba, hanem az ionos is. A konyhasó például az ionos kötés UNICEF nagykövete és nem olyan büdös, mint apukája, a klórgáz (Cl₂). Nem is olyan érzékeny és puha, mint anyuci, a nátrium (Na).

Elemek és vegyületek így tengetik életüket minálunk. Lesz idő, amikor róluk már csak művházak szakkörein lehet majd tanulni szerda esténként (kéthetente).

Összegezve: cseréljük le a higanyos hőmérőnket alkoholosra vagy elektromosra (melynek csak a kijelzője digitális). A higanyos hőmérőt ne a kukába deportáljuk, hanem a patikába.
Ha az étteremben tojásos nokedlit rendelünk, nem valószínű, hogy találkozni fogunk a  hófehér, rugalmas tojásfehérjével.

Ez a helyzet.