Hajdu István színművész egy tévéműsorban elmesélte, hogy az érettségin a fenolokról kellett volna írnia, ám ő a fent levő ólokról (fenn ól…) írt egy szöveget. Sikerült is a vizsga, mert a tanára rendes volt, hisz (úgy) tudta, hogy diákja bejutott a Színművészeti Főiskolára. Mivel a művészek sokszor nyilatkoznak, sok ilyen történetet hallunk. Olyasmit ritkábban, hogy valaki az Árpád ház témánál házikókat rajzolt volna vagy házi rovarokról írt volna a Légy jó mindhalálig kapcsán.
A fenol és rokonsága, a fenolok legalább olyan sokoldalúak, mint az általam is kedvelt Hajdu István. Olyan szerves vegyület a fenol, mely egyszerűségével és nélkülözhetetlenségével méltán lehetne „Az 50 legbefolyásosabb kémiai anyag” klub tagja.
Már az 1934-es Természettudományi Lexikon (szerk.: Gombocz Endre) is, - mely elsősorban tudományos újdonságokkal foglalkozik - szentelt egy szócikket a fenolnak, mely lényegében egy benzolgyűrű, rajta az egyik hidrogénatom helyett egy hidroxil csoporttal (-OH). A benzolgyűrű 6 szénatom és 6 hidrogénatom szimmetrikus szövetsége.
Az 1860-as években a fenolt még karbolsavnak nevezték és vizes oldatát fertőtlenítésre használták azok az orvosok, akiknek Semmelweis Ignác néhány évvel korábban felnyitotta a szemét.
Maga a vegyület kristályos, szilárd anyag, mely a bőrrel érintkezve csúnya sebeket okoz. A múlt században az egyik kémiatanárom ezt a saját bőrén mutatta meg a kémia iránt érdeklődő diákoknak. Szaga jellegzetes, hiszen a fenol is aromás vegyület, azaz szerkezetében a benzolgyűrű a főszereplő. Igen, az a benzolgyűrű, mely a saját farkába harapó kígyó miatt lehet emlékezetes a kémiaórákról.
A művészi sokoldalúság a fenolnál azt jelenti, hogy számos vegyület ősatyja (értsd kiinduló anyaga), így a szalicilsavé is, melyet gyógyszerekben és kozmetikumokban is használnak, de ismert műanyag alapanyag és a fakonzerváló-szerekben is osztottak neki szerepet. Egy igazán régi vágású műanyag, a bakelit is azzal büszkélkedhet, hogy a fenol és a formaldehid duettjéből készül. Ez az a bakelit, mely sunyi módon ingyen szerzett hírnevet magának, ugyanis a hanglemezek nem is bakelitből készülnek.
Azok között, akik még emlékeznek a fekete hanglemezekre (melyeken litül ricsárd énekelt), akad olyan is, aki még saját maga hívta elő sötétkamrájában, vörös fény mellett a fekete-fehér fotóit. Ehhez bizony hidrokinont is használtunk, mely a fenolok képviselője (két db –OH csoporttal).
A két –OH csoporttal bíró fenol igazi primadonna. Vagyis nem is egy, hanem rögtön három. A benzolgyűrű szabályos hatszögén ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy hova kerül a két hidroxil csoport. Ez aztán a sztárallűr. Ha egymás mellé méltóztatnak ülni (orto helyzetnek hívjuk), akkor pirokatechin a vegyület neve. Ha pici távolság van a két –OH csoport között (meta helyzetnek hívjuk), akkor rezorcin a mi vegyületünk. Amennyiben a két hidroxilcsoport utálkozva, a lehető legtávolabbra helyezkedik (para helyzet), akkor hidrokinonról beszélünk.
A fenol kevéssé ismert és mint láthatjuk, igazán nem népszerű tulajdonságai a benzolgyűrűnek és az azon elhelyezkedő ékességnek, a hidroxilcsoportnak köszönhetők. Érdekes és fontos világ ez, a lombikok színháza.
Mostanában sokan szeretnék, ha kötelező lenne egy természettudományos tantárgy az érettségin, de egy ilyen színdarabhoz jó szereplők is kellenek.
Ez a helyzet.
utóirat: Ugyanebben a műsorban Hajós András arról mesélt, hogy az érettségin hogy nem ismerte fel a kőzeteket. Arról írjon egy kőkemény tudblogger.
Hozzászólások