Mi a közös egy labdában és egy repülőgépszárnyban? Tulajdonképpen semmi. Az egyik nem pattog, a másikban nincs kerozin és még sorolhatnánk. 

A Veritasium Youtube csatornán sok érdekes videó jelenik meg, ezek közül az egyikben egy labdát ejtenek le 126,5 méter magasból. Egyszer csak úgy leejtik és az amúgy kosárlabda szorgalmasan le is pottyan. Másodszor azonban megpörgetik és úgy ejtik le.

Látványosnak bizony látványos. A labda elrepül és nagyon távol esik le, egész másként viselkedik. Amikor a labda nem pörög, akkor a levegő az oldalán mindenhol ugyanolyan sebességgel halad el mellette. A labda teljes lelki nyugalommal esik, esés közben még a másnapi meccsen is morfondírozhat. Ellenben, ha a labda már eleve forog, akkor a forgó labda magával sodor egy kis levegőt. Az egyik oldalán a levegő kicsit gyorsabban mozog, a másikon lassabban, így már a két oldalon nem ugyanaz a helyzet és itt jön a képbe egy svájci és egy német ember.

A svájci szerint az áramló levegőben (gázban vagy éppen folyadékban) többféle nyomás is fellép és ezek összege állandó (aki rosszul bírja, most csukja be a szemét, mert leírom, hogy ez Bernoulli törvénye). Azon az oldalon, ahol a levegő sebessége nagyobb (az ún. torlónyomás nagyobb), ott a labdára merőlegesen ható nyomás kisebb. Ahol pedig lassabb, ott a labdára merőlegesen ható nyomás nagyobb. Hoppá. Tehát, a két oldalon nem egyforma a nyomás, ezért a "gyorsabb levegő" oldala fel mozdul a labda esés közben. A labda nem ábrándozhat, mert ez esetben esés közben egy hatás jócskán eltéríti a pályájától. A labdán kívül más testeknél is így van és ezt a német ember nevéhez kötjük. Mondjuk ki, hogy Heinrich Gustav Magnusról van szó, aki fizikus is és kémikus is volt (nagyon menő!).

A Magnus-hatás leghíresebb példája az, amit 1997 óta minden valamirevaló fizikatanár elmesél, bemutat a diákjainak. Ez Roberto Carlos brazil ember szabadrúgása a francia emberek labdarúgó válogatottja ellen. Emlékezetes és látványos. Itt a labda szintén pörög, de itt a forgástengelye függőleges és nem vízszintes, mint a korábbi videóban.

Ugyanilyen alapon lehet szögletből is gólt lőni.

A repülőgépszárnyak esetében is arról van szó, hogy alul és felül nem azonos a levegő sebessége, ezért hol emelkedik, hol süllyed attól függően, hogy a pilóta mit szeretne. Ott is Bernoulli törvénye adja a magyarázatot. A forgó kerek testeknél nem az alak, hanem maga a forgás eredményez hasonló hatást. Ezt ma már Magnus-hatásnak nevezzük, ha erről beszélgetünk a piacon vagy a villamoson.

A Magnus-hatásra építettek a Flettner-féle rotorhajók tervezésekor is. Ezek a szerkezetek igazán megérdemelnek egy külön bejegyzést is.

Maga Magnus egy nagyon fura szerkezetű, félvezető tulajdonságú sót is előállított az 1830-as években, amit róla el is neveztek hirtelen Magnus-féle zöld sónak.

A kép forrása: "Magnus'-green-salt-from-xtal-1957-CM-3D-balls-horizontal" by Ben Mills - Own work. Licensed under Public Domain via  Wikimedia Commons.

Kémiai szempontból ez a só azért is érdekes, mert valójában egy kis polimerről van szó, azaz egy mini gyöngysorról beszélünk. Az egyik gyöngyöcske egy pozitív ion [Pt(NH₃)₄]²⁺ , a másik pedig egy negatív ion [PtCl₄]²⁻ , vagyis itt az összetartó erő nem a kovalens kötés, hanem az elektrosztatikus vonzás. Igen, tudom, ez már nem a kosárlabda, amit mindenki ismer. Egy ilyen témával már a buszon is necces előjönni.

Azonban senki sem mondhatja, hogy Heinrich Gustav Magnus nem hagyott nyomot maga után.

Ez a helyzet.