A szénsavval úgy vagyunk, mint a jetivel. Mindenki hallott róla, de senki sem találkozott vele. Kevés vegyületnek van olyan jó sajtója, mint a szénsavnak. Az etanol, a koffein és pár vegyület-fickó sajnálatos módon megelőzi, de nincs mit tenni.

A szénsavas italok közismertek és közkedveltek a szódavíztől a kaukázusi kefiren át a pezsgőig. A küldetés elején azonban senki sem láthatja beszállni a szénsavat a palackba. Mert nem is száll be. Két hétpróbás lovag, a szén-dioxid (CO₂) és a víz (H₂O) kerül a fedélzetre, aztán mire az asztalon landolnak, már szénsavas az ital.

Stábunk rejtett kamerát szerelt a szén-dioxid és a víz molekuláira, hogy meglessük, mi a valóság a szódavízben.
Szereplőink nagyon tapasztaltak és tudják a dolgukat. Láthattuk, ahogy a szén-dioxid köszönt a vízmolekuláknak és minden molekulája észrevétlenül elvegyült közöttük (oldódás). Már azt hittük, hogy ez minden és kamu az egész, amikor titokzatos csoportosulásokat vettünk észre. Egy-egy szén-dioxid molekula és vízmolekula összehajoltak, beszélgettek, majd ripsz-ropsz összekapcsolódtak (kémiai reakció). Először csak ámultunk, de aztán megfigyeltük, hogy időnként a titokzatos összekapcsolódott formáció (H2CO₃) hipp-hopp
szén-dioxiddá és vízzé alakult. Eközben máshol további összebújások és szétválások történtek. Mindez nagyon gyorsan és egyszerre.
Az ámulatból eszmélve, utólag így tudnánk rekonstruálni: CO₂ + H₂O -> H₂CO₃ és ugyanakkor H₂CO₃ -> CO₂ + H₂O
Kapaszkodjunk meg: a H₂CO₃ nem más mint a szénsav. A fenti folyamatot pedig egyensúlynak hívják, mert a két folyamat egyszerre zajlik és minden szereplő változatlan létszámban tartózkodik a tetthelyen. Röviden leírva: H₂O + CO₂ <=> H₂CO₃. A neten nem könnyű ezt korrekt módon leírni, mert hiányzik egy jópofa karakter. Ezért egy képet mutatunk:


El kéne kapni a fickót! - gondoltuk. Kieszeltünk egy egyszerű tervet. Nézzünk szemtől szembe a szénsavval úgy, hogy melegítsük fel az italt. Ekkor elforr a víz és elszáll a szén-dioxid is. Nem szaporítom a szót. Kibabrált velünk. Mielőtt még sarokba szorítottuk volna az történt, hogy hőmérséklet emelkedésével egyre kevesebb lett az összebújás és egyre több a szétválás, mígnem észrevettük, hogy a szénsavval való találkozásunk kútba esett. (Rejtett kamera nélkül ez van, ha az ásványvizet a melegben hagyjuk.)

Vele nem lehet talákozni. A háttérben van és ha úgy adódik eltűnik nyomtalanul. Csoda, ha valaki azt mondja, hogy szénsav nincs is? És mégis van, mert egy pohár csapvízben is oldódik a levegőből szén-dioxid, mégsem lesz belőle "szúrós víz".

Ez a helyzet.

A nyelv nagyon erős oroszlán. Hozzá képest a nyuszika, amit az iskolában hall az ember.
A suliban felteszem, mindenki az igazat és csakis az igazat hallja, aztán kilép a kapun és viszlát...

A testeknek mind van tömege, akármilyen inci-finci picik is. (Na jó, van, hogy nincs.) A tömeg az egyik alapmennyiség az SI mértékrendszerben és érdekes módon a kilogramm (kg) a mértékegysége. (Érdekes, mert nem a gramm.)
A tömege miatt nehéz vagy könnyű egy mozgó testet fékezni (tehetetlenség).
A tömeg ránézésre nem állapítható meg, ezért mérőeszközt használunk. A mérőeszköz a keresztségben a mérleg nevet kapta. A problémák akkor kezdődnek, amikor ráállunk a mérlegre. Ugyanis ekkor azt szokták kérdezni, hogy ugyan mennyi a súlyunk? Jóérzésű ember ilyenkor minimum elpirul és zavarba jön. A mérleg ugyanis sajna nem jelzi ki a súlyt.

Most mi van??
Az van drága kollégák, hogy állandóan összekeveredik a tömeg és a súly a hétköznapi nyelvezetben. A mérleg tömeget mér és kész. Megmutatja, hogy 80 kg-osak vagyunk. Nem azt mutatja, hogy 800 N. Mutathatná, de nem mutatja.

A súly is ezen a környéken lakik és rokon is, de nem azonos a tömeggel. A súly egy erő. Ezt az erőt érezzük, ha a pórázánál fogva felemelünk egy kutyát vagy ha a kezünkben tartjuk és nyomja a kezünket. De nem érzünk semmit a póráz részéről, amikor a kutya éppen kiugrik az ablakon és éppen esik. Vagyis érzünk, mert szegény kutya..., de amúgy könnyen beláthatjuk, hogy a kutya nem tűnik el, de mégsem mindig van súlya.
Kutya..., akarom mondani tömeg mindig van. A súly néha nincs. Ha tehát hirdetnénk egy FogyiExtraSzupi programot, akkor bárkinek megígérhetjük, hogy eltüntetjük a súlyát perceken belül, de csak kevés időre. Csak szólni kell az ipsének, hogy ugorjon egy jó nagyot vagy hódoljon a kötélugrásnak (bungee jumping). A súlya eltűnik az esés idejére, aztán földetéréskor megint érzi a Földanya az ipse súlyát.

A súlykontroll program például biztos nem a súlytalanság állapotába viszi kuncsaftjait, hanem a tömegük csökkenését próbálja segíteni. Vagyis ez tömegkontroll a javából.

A súly egy erő, tehát mértékegysége a newton (N). Ha a hentestől megkérdezzük, hogy mekkora a súlya annak a csirkemellnek, a legritkább esetben válaszolja azt, hogy 4 newton. Micsoda hentesek...
Gyerekkoromban az iskolatévében, Sas Elemér fizikus betért egy boltba és kért 2 newton drazsét. A kerekszemű eladó pedig pironkodva azt felelte, hogy csak magyar drazsét tartanak.
Ebből is látszik, hogy az eladóknak tömegiszonya van, a fizikatanároknak meg súlyproblémájuk.

Hogy bonyolítsam...A patikamérlegeknél például súlyokat használnak a tömeg mérésére, mert így hívják azokat a pontosan meghatározott tömegű testeket, amiket a mérleg egyik serpenyőjébe tesznek.
A képen az ősi egyiptomiak idejéből származó súlyok láthatók (londoni Science Museum).



Ezek súlyos kérdések, de sajnos tömegesen vannak olyanok, akik nem érzik a helyzet súlyosságát.

Ez a helyzet.

Régebben nagy szó volt, ha valaki érettségizett volt. Ma meg szinte mindenki bejut a felsőoktatásba. A mosószerekre gondolok, félreértés ne essék.  Ma már ritkábban találkozunk buta, 4 elemit végzett mosószerekkel, legtöbbjük főiskolai diplomát lobogtat, intelligens és okos. Nálam is okosabbak, ezért én most a butákról írok.

A mosószer legfontosabb részecskéi hosszú molekulák. Képzeljük el, hogy egy sünt és egy kígyót a hátsó felüknél összekapcsolunk és így kell élniük. A kígyó a nyuszit és az egeret szereti, a sün inkább egy szép hernyóra áhítozik. Két ízlés egy furcsa test két végén.
Az alacsony képzettségű mosószerben a hosszú molekulák egyik vége a vizet kedveli (sün - hidrofil rész), a másik vége pedig utálja a vizet és inkább a zsíros, olajos falatokat szereti (kígyó - hidrofób rész).

Amikor a piszkos ruha tiszteletét teszi a mosógépben, akkor a melegvíz ellepi őt és kioldja mindazt, amit a víz kioldhat. A vízben nem oldódó szennyeződéshez azonban a mosószer segítsége kell. A "kígyósün" molekulák hidrofil része jól érzi magát a vízben, de a hidrofób része szenved. A hidrofób rész örömmel tekint a zsíros, olajos piszokfoltokra. Nem csupán szemeznek, hanem a hidrofób rész hozzá is kapcsolódik a piszokhoz. Ezután jönnek a barátok, ismerősök is és végül sok mosószer molekula kapcsolódik a szennyeződéshez a víztaszító végével. Aztán ha nem figyelünk, már csak azt vesszük észre, hogy az egész egy gombóc formát ölt és a külseje csupa hidrofil (sün), azaz vízkedvelő molekulavég lesz. Ezt a gombócot társaságban leginkább micellának hívjuk.
A micella belseje piszkot rejt, de kívülről vízoldható, így könnyen elhagyja a ruhaneműt, mint valami megasztár a testőrök gyűrűjében. Így mosunk mi.

Néhány érdekes kép:

• Grafika a micellákról
• "Emberi" micella
• Itt látszik, hogy a "kígyósün" molekulák is atomokból állnak
• Egy cikk a micellák további csodáiról
  

Az intelligens mosóporról érdemes az ő blogját elolvasni.

Ez a helyzet.