Lehet, hogy nagyon rendes ember volt az a nyelvújító, aki a hő és a hőmérséklet szavakat kreálta. Az is lehet, hogy reggel kakaót készített a gyerekeinek, esténként pedig mesélt. De ezt a két szót mégsem kellett volna... A magyar ajkú, fizikát, kémiát tanulókat rendesen elintézte. Az a helyzet, hogy a hő és a hőmérséklet két teljesen különböző szót érdemelt volna. Vagyis mi, a derék utókor igazán nem duzzogtunk volna, ha az egyik pl. "heat", a másik "temperature". Angol társaink nem is tudják, hogy milyen mázlisták.

A hőmérséklet a testekben levő és állandóan izgő-mozgó részecskék mocorgási sebességét jellemzi. A kakaóban levő részecskék lényegesen fürgébbek a jégkockában levő vízmolekuláknál. Zárójelben megjegyezném, hogy olyan nem lehet, hogy a részecskék nem mozognak. Ha nagyon hideg van, akkor sem.
A hő az energiaátadás formája. Kapcsolatba hozható a testek hőmérsékletével, de két különböző, egyéniségére büszke fogalomról van szó.

Az agyrém az, hogy a hőmérők valójában nem hőt, hanem a betyárját neki: hőmérsékletet mérnek. Egy régi hőmérő látszik a képen is. Ha a levegő felmelegedett, az edény és a benne levő folyadék kissé kitágult és esetleg a folyadék ki is folyt.  
A mértékegységeket a világban sajnos nem veszik elég komolyan. Tegyük szívünkre a kezünket! Hányszor hagyja el a szánkat a négyszögöl, a hold, a bar, a higanymilliméter, a col, a hüvelyk? A mértékegységek sokfélesége nem színes virágoskert, hanem gyilkos bozót. Benne nem illatfelhők, hanem bűzös halál.

A hőmérséklet SI egysége (nem téli sport) a kelvin. Nem kelvin fok! Csak kelvin. Jele: K. A kelvin az ún. abszolút hőmérséklet mértékegysége. Nullpontja az elvileg is elérhetetlen 0 K hőmérséklet. (Nem lehet elérni, még akkor sem, ha az aszcendens vagy a homeopátia a feje tetejére áll!)

Születtek más skálák is, melyek használatban vannak. Szuper tulajdonságuk, hogy a beosztásuk ugyanaz, csak az alappontjaik vannak máshol.
Ilyen az Anders Celsius által készített skála, mely a víz fagyáspontja és a víz forráspontja közötti tartományt osztja fel 100 részre. (Maga a fagyáspont és a forráspont nem csupán a hőmérséklettől függ, de most ezt hagyjuk.) A svéd tudós egyébiránt a skálán levő számokat felcserélve használta a maihoz képest.
A mértékegység neve Celsius-fok (°C - a karika helye fontos). A szépség az, hogy 1 kelvin akkora mint 1 Celsius-fok.
A Fahrenheit-skálát Európában nem használjuk, de azért azok is készítenek habos kakaót csemetéiknek, akik szerint 77 °F a szobahőmérséklet.

Itt lehet olvasni az átalakításról és itt találsz konvertálót, ha gond lenne: http://www.onlineconversion.com/temperature.htm

Sajnos a Celsius-fokot nagyon ritkán láthatjuk szépen megjeleníteni. Pedig már Unicode karakter is van, amelyben a karika és a C-betű össze van forrasztva: ℃.

Ez a helyzet.

Nincs és kész. De hogy nincs, az az érdekes. Az ózon egy érdekes jószág. Hú, de sokat lehetne róla mesélni. Legtöbbször fénymásolók és lézernyomtatók környékén találkozunk vele. Ő ugyanis egy háromatomos oxigénmolekula (O₃). Oxigén bizony.
A szaga nem kellemes és nem is egészséges belélegezni, mert roncsol mindeféle szerves anyagot (kedveseket és undorítókat is). Ózonlyuk különben nincs.
Na, most az ózondús levegő állítólag Jókai bátyánk ötlete volt, de nem olyan jó, mint a bableves. Ha az erdőben ózondús lenne a levegő, akkor ott nagyon rossz lenne a sok állatkának és növénykének. Ha teleraknánk fénymásolóval az erdőt, talán elérhetnénk valamit.
A földfelszín közelében csak akkor szeretünk ózonnal találkozni, ha például fertőtlenítésre használjuk. Itt jegyezném meg, hogy amúgy ózonlyuk az ugyebár persze nincs.

Egészen más a helyzet a magasabb légrétegekben. Ott az ózon egy gigasztár. A Napból érkező nagyenergiájú fénysugarakat önfeláldozó módon tartja tőlünk távol.

A légköri ózon a sztratoszférában az ultraibolya sugárzás (UV) hatására keletkezik a levegő oxigénjéből valahogy így:

először O₂ = O + O, majd aztán O + O₂ = O₃

Az ózon önfeláldozása abban rejlik, hogy fény hatására el is bomlik és emiatt a sugarak nem jutnak le. Az ózon tudja a dolgát. Keletkezik és bomlik. Keletkezik és bomlik. Keletkezik és bomlik.

Gond van. Pár évtizede nem ez történik, hanem ez: keletkezik és bomlik, bomlik, bomlik, keletkezik, bomlik, keletkezik, bomlik, bomlik, bomlik. Ózonlyuk azonban nincs egy darab se.

Az ózon bomlását bizonyos rosszfiú-vegyületek segítik elő. Emiatt az ózonrétegben fogytán az ózon és pajzsként működik ugyan, de nem mindenhol véd már hatásosan. Az ózonpajzs nem lyukas (tehát nincs rajta lik), hanem blazírt pofával fogy, vékonyodik. Jobb lenne ezt a saját magunk által okozott galibát ózonréteg ritkulásnak nevezni. És küzdeni ellene.

A probléma kutatásáért többek között Paul Crutzen Nobel-díjat kapott. Nem az ózonlyuk kutatásáért kapott ilyen szép elismerést, mert a betyárját neki, ózonlyuk nincs.

Ez a helyzet.

Amikor valamilyen szennyezőanyag kerül egy folyóba, akkor a médiában hirtelen szörnyülködni kezdenek, hogy nagy a méreg koncentrátuma. (Lehet, hogy otthon is felkiáltanak az emberek, hogy a betyárját a nagy koncentrátumnak már megint, de ezt nem látjuk.)

Valójában a szennyezőanyag koncentrációja lehet veszélyes. Ez azt jelenti, hogy az adott anyagból térfogategységenként ennyi vagy annyi van, ha már elkeveredett a szép természeti környezetben. Például, ha a koncentráció 0,5 mol/dm³, akkor egy köbdeciméter (póriasan liter) folyadékban (szőke Tisza vize) 0,5 mólnyi anyag van. (A mól az bonyolult.)

Az összetételt máshogyan is ki lehet fejezni, pl. gramm/literben, de az nem hallgat a koncentráció névre. Az ásványvizes palackokon így van feltüntetve.

Ha a Tiszában koncentrátum van, akkor valaki beleönthette az öblítőjét vagy a szörpjét, mert a koncentrátum sűrítményt jelent leginkább.

Ez a helyzet.