Nagyon támogatnám, hogy a rántotta, érdemei elimerése végett egyszer valahol szobrot kapjon. De ne rejtsük béka alá, hogy a rántotta készítése egy könyörtelen és barbár cselekedet.
A konyha terminátora rezzenéstelen arccal nézi végig, aktívan és nyereségvágytól vezérelve, ahogy fehérjemolekulák milliárdjai örökre eltorzulva, szörnyet halnak a serpenyőben.
A fehérjék nagyon hosszú vegyületláncok, melyek csodálatos módon vannak feltekeredve. Olyan láncok ezek, melyek gyöngyszemei aminosavak. Nem is akármilyenek, mivel a természet megelégszik mindössze 20 féle aminosavval és ebből építkezik. A fehérjék óriásgubanc vagy más tekervényes lánc formájában vannak jelen a természetben. A mellékelt kép mutatja, hogy rendkívül bonyolult struktúrákról van szó, rengeteg aminosavval és ami a legfontosabb: a láncok között fellépő kölcsönhatásokkal. A képen egyébként a még boldogan élő tojásfehérje egy részlete látható.
Amikor tojást főzünk, rántottát készítünk, a hő hatására a fehérje elveszti eredeti szerkezetét és ez a folyamat visszafordíthatatlan. Ez a folyamat a denaturáció, melynek során a láncok közötti kötések megváltoznak. Ezt a folyamatot látjuk akkor is, amikor húst főzünk vagy sütünk.

Magas láza mindenkinek lehet. Sokan tudják, hogy ilyenkor, bizonyos hőmérséklet felett mindent meg kell tenni a lázcsillapítás érdekében. Ennek az az oka, hogy testünk fehérjéit nagyon féltjük a denaturálódástól, mely a magas hőmérsékleten következhet be. A denaturálódott fehérjék, már nem látják el feladatukat a testünkben és ez végzetes.

A tojással azonban nem csak a serpenyő végezhet. A fehérjék szerkezetének örökre szóló megváltozása nem csupán hő hatására történhet meg, hanem vegyületek (savak), de akár hang hatására is!
Egy bulvár újságíró, bulvárhírében ezt olvassuk: "Több millió forintos jövedéki bírságra számíthat az a Békés megyei nagykereskedő, akitől 220 liter hamisított pálinkát foglaltak le a pénzügyőrök. A hatóság a kereskedőnél talált termékekből vett mintát, a vizsgálat pedig denaturálószer nyomait mutatta ki."
Az érdekes vagy vicces vagy szomorú (nem kívánt rész törlendő), hogy maga az alkohol is denaturáló hatású. Azaz a hamis és az igazi pálinka is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.

Ez a helyzet.

Van egy csütörtök esténként jelentkező sóműsor az egyik kanálison, akarom mondani csatornán, mellyel sok gond van. Ezek egyike a mételyek mételye, az ismeretterjesztési bulvár kullancs állata. A péhá érték.

A fenti fogalmat ismerőket a nagyvilágban könnyű felismerni. Ők leginkább péhának mondják és nem mindig teszik hozzá a péhához az értéket. A legelegánsabbak, akik ritkán bukkannak fel a dzsungelben, egyszerűen kémhatásnak mondják ezt a valamit. A péhá érték problémájával minden kémiatanárnak meg kell küzdenie az osztályok százaiban. Ha nem teszik, gyáva kukacok.

A pH különböző folyadékok kémhatását fejezi ki. (Az írásmód fontos! pH és nem ph, PH vagy Ph.) Vagyis azt, hogy mennyire savas az a folyadék. Vagy mennyire lúgos. Valójában a savasságot úgy mérjük meg, hogy valamilyen módon meghatározzuk, hogy 1 dm³ oldatban hány mól oxóniumion (H₃O⁺) van. Ez a szám általában kellemetlenül kicsi, és szükségünk van tíz negatív hatványaira is a kifejezéséhez.
Például a gyomornedv 1 dm³-ében nem kevesebb, mint 6 023 000 000 000 000 000 000 darab oxóniumion (H₃O⁺) van. Ez a szám nem embernek való, ezért a kémikusok a mólt használják és azt mondják: a gyomornedvben kb. 0,01 mól (vagyis 10^-2) oxóniumion van dm³-enként. (1 mól az az anyagmennyiség, mely 6,023^.10²³-on darab részecskét tartalmaz. Jelzem, hogy az anyagmennyiség SI alapmennyiség ám.)
Van olyan gyomor is, amelyben kevesebb oxóniumion van, mondjuk 0,001 mól (vagyis 10^-3) dm³-enként. A mol/dm³ a koncentrációnak a mértékegysége. A koncentráció jele a  szögeletes zárójel,  például így [HCl] (azaz a hidrogén-klorid koncentrációja).

A savasságról egész jó el lehetne beszélgetni ezeket a számokat mondogatva, de volt, aki még ezt is egyszerűsítette. Ez a Sörensen nevű ember 1909-ben vezette be a pH fogalmát. A H betű az oxóniumion hidrogénjére utal, mivel a savakban ez egy nagyon fontos szereplő. A p betű azt jelenti a kémhatás esetében, hogy "addideakitevődetellenkezőelőjellel". Elegánsabban így írható:
pH = -lg ([H₃O⁺]).

Ennyi az egész. A 10^-2 mol/dm³ esetében a pH=2, a 10^-3 mol/dm³ esetében a pH=3. A pH-nak nincs mértékegysége és értéke általában 0 és 14 között mozog. Lehet azonban pH=-1 és pH=2,7 is. A 0-ás pH azt jelenti, hogy az ominózus oxóniumion koncentrációja 10⁰=1 mol/dm³. A 7-esnél kisebb értékek a savas oldatokra jellemzők, míg a 7-esnél nagyobbak a lúgosak vagy bázikusak).
A pH=7 a semleges kémhatás jellemzője. Ilyen a tiszta víz pH-ja is, melynek minden dm³-e (egyefene: minden literje) 10^-7 mol oxóniumiont tartalmaz. És ezt mind meg is isszuk.
A bőr felszínén verejtékben oldott anyagok vannak. A bőr kémhatása egy kicsit savas, a pH=5,5 (nem öt pont öt kezicsókolom!).
A kémhatás mérése nagyon érdekes dolog, de ne dorbézoljunk most.

Ez a helyzet.

Az utóbbi időkben több "oktatóanyag" is szólt arról, hogy érdemes megnézni a termékek címkéit, leírásait. Hátha lejárt, átcímkézett, romlott, kamu, becsapós stb.

Sok a termékleírások között a fordítás, ahol a vegyi összetevők nevét úgy fordítják le, mintha egy színész nevéről lenne szó. Például a szódium nem egy angol musicalszínház, a Sodium magyar neve, hanem a kémiahiányos fordító hibája. Sőt, jobb, ha belenyugszunk abba, hogy a titánium nem egy, a Szaturnusz környékéről származó különleges anyag, melyet csillaghajók hoztak el bolygónkra.

A kémiai elemek zömének felfedezése a XVIII. és XIX. századra tehető. Már az is nagyon szép teljesítmény volt, hogy megkülönböztették az elemeket a vegyületektől. Ez még ma sem megy mindenkinek A legügyesebb felfedezők sorában Sir Humphry Davy és Carl Wilhelm Scheele nevét mindenképpen érdemes megjegyezni. Abban az időben az elemeket sokféle néven illették és sokféle jelölést is használtak. A nagy káoszból egy érdekes ember, Jöns Jakob Berzelius mutatott kiutat. Ő rendszerezte és el is nevezte az akkor ismert elemeket. Sőt, ő már indexeket is használt és azóta jelöljük az atomok számát is a képletben. Így valahogy: H₂SO₄ (a fenti címben sajnos nem lehet ezt :-(). Az igazság, az, hogy Berzelius bátyánk még felülre tette az indexeket. Ma már lejjebb adjuk a dolgot.

A Berzelius által használt latin nevekből aztán kialakultak a mai nevek. Így lett a nátrium és a titán is egy-egy elemnév.
A magyar nyelv nem egyszerű és talán ettől szép. "Mai nyelvvel" kimondva érdekesen hangzik az éleny, a légeny, kékleny, az iblany és a bűzeny is. Ennyi ny betűt még a betűk logisztikai központjában sem találunk.
A mellékelt kép egy érdekes diákmunkából származik és látható rajta, hogy van néhány ny betűs név, mely túlélte az ezredfordulót is. Az aranyat és a vasat sokan ismerik, bár van aki csak így: Arany és Vas. Ők az irodalmárok, meg az érettségizők. A horgany azonban  megmaradt a hétköznapi beszédben és nagyon kevesen tudják, hogy a cinkről beszélgetnek éppen.

A vegyjeleket a keresztrejtvényfejtők ismerik a legjobban. A ma használt vegyjelek előtt az alkimisták jelei azonosították az akkor ismert elemeket. A modern korban is fedeznek fel új elemeket, de ezeket gyakran a latin sorszám szerint nevezik el. Például a 118-as rendszámú elemet, melyet 2006-ban fedeztek fel ununoctiumnak hívják és a jele: Uuo.

Amikor olyan leírást látok, amelyben szódium szerepel, rögtön tudom, hogy a fordítás nem precíz és bizony más hibákra is számíthatunk. Lehet, hogy a fordító szándéka arany, lelkesedése éleny, de az eredmény halvany. A mi fejünk meg rőteny.

A szódium a sodium angol névből származik és nátriumot jelent. A titánium pedig nálunk inkább titán.
Ez a helyzet.