A tűzijátékhoz nem adnak műsorfüzetet. A színházban vagy az operában van műsorfüzet, amelyből megtudhatjuk, hogy melyik szerepet ki alakítja és a játék vagy a zene hátterében kinek a művészete örvendeztet, hagy hidegen vagy idegesít minket.
A tűzijátékot valamilyen érdekes (és sokáig rágcsálható) okból már nagyon régóta szeretik az emberek. Kicsit a régi idők katonai parádéira emlékeztetnek, amikor felvonultak a rakétavetők, tankok és más kifényesített ölőgépek, hogy megmutassák magukat nem rendeltetésszerű használat közben. Az ölőgépek hétköznapjairól legfeljebb a szpíker mesélt.

Amikor égrenéző aranyhalak módjára a tűzijátékot nézzük, akkor vajon eszünkbe jut-e a szereplők neve és az, hogy a dolgos hétköznapokban mivé szelidül ez a jelenség. Ha igen a válasza az olvasónak, akkor már lehet is más jópofa webhelyket nézni. Ha nem, akkor nem.

A tűzijáték műsorfüzete
(lángfestés hangosan több felvonásban)

A show szereplői: sók

• aranysárga - nátrium
• zöld - réz
• sötétvörös - rubídium
• kék - cézium
• kárminvörös - stroncium
• téglavörös - kalcium
• és még sokan mások

A show fővédnőke: Elektron Gerjesztés István
A bámészkodók sokféle, felhevült állapotban levő fémsót láthatnak haknizni az égen a tűzijáték alkalmával.
Őszinte leszek: az elektronok imádnak kölcsönkérni. A hő révén az elektronok kedvezően jutnak kölcsönhöz és a felvett energia segítségével azonnal egy magasabb energiaszintre pattannak. Ott jól szórakoznak, majd igen gyorsan visszatérnek és becsülettel visszaadják a felvett energiát, mely bizonyos esetekben fény formájában jelentkezik. Ilyenkor az akció nem marad titokban. Sőt. A fény hullámhossza nagyon beszédes. Megmutatja, hogy mennyi energiát vett fel az elektron, mely rendkívül válogatós. Az elektron csak annyi energiát tud elfogadni, amely pontosan a nagyobb energiájú szintre viszi. Sem többet, sem kevesebbet nem fogad el! (Költőpénz nincs.) Ez a folyamat a gerjesztés és az energia éppen a két energiaszint különbsége, mely jellemző az anyagi minőségre. Más színe van a nátriumban történő gerjesztés eredményének (sárga) és más a bárium esetében (halványzöld).

A tűzijátékban tehát csak lehetőséget kell adni a gerjesztésre. A különböző fémsók atomjai a lángban elegendő energiakölcsönhöz juttatják magasabb energiaszintre vágyó elektronjaikat. Azok pedig a kiruccanás végén fénnyel szórakoztatják a bámészkodó világkupa résztvevőit.
Esős hétköznapokon, amikor nincs tűzijáték, a módszer akár különböző fémek azonosítáráa is alkalmas, hiszen a kibocsátott fény jellemző a szereplőkre. Ez a módszer a lángfestés, melynek komoly változata a lángfotometria, ahol már nem szabad szemmel nézik a színeket. A lángfestésről többet is lehet olvasni itt.

Szerencse, hogy a tűzijáték este van, mert akkor még színes fényekkel meg lehet világítani az amúgy bűzös füstöket, mely a sok elégett vagy visszamaradt vegyszert tartalmazza. Az is szerencse, hogy vannak olyan fématomok, melyek a gerjesztés után kibocsátott energiát éppen látható fény formájában bocsátják ki. Az ultraibolya tartományban ügyeskedő elektronoknak nyomát sem látnánk szabad szemmel. Így amikor augusztus 20-án tömegesen nézzük a színes fényeket (picit félve a vihartól), akkor gondoljunk hálával a nátriumra, a rézre, a lítiumra és barátaikra.

Ez a helyzet.
 

Méregteleníteni fontos! Főleg akkor, ha az ember mérges. Külön öröm, ha a folyamat lábmosással kombinálható a földi halandók számára.
Nemrégiben egy méregtelenítő lábkádat ajánlottak figyelmembe, mely egy "ionizált lábfürdő" és bőrön keresztül salaktalanít. A terméket általában nem hozzáértő vagy esetleg szakembernek látszó lény ajánlja figyelmünkbe. Hisz a mondókájában, ezért legokosabb nem vele vitázni, hanem elolvasni a leírást, amelyből kiderülhet ennek az 50-80 ezer pénzbe kerül eszköznek a lényege.
Nézzük:
"Működése:A kezelés során a víz elektrolízisén alapulva a berendezés mikrohullámokat generál,és negatív ionokat áramoltat a vízben,amelyek behatolnak a testbe a lábfej bőrrétegén lévő pórusokon keresztül.A kéz mellett a lábon vannak a legnagyobb számban olyan bőrpórusok,melyeken keresztül a test a méreganyagokat ki tudja vezetni.Az ionok kapcsolódnak ezekhez a pórusokhoz és megnyitják a véredények zárt sejtjeit.Ez azt jelenti,hogy a káros anyagok a lábfürdőbe folynak.Nemcsak a kötőszövetekből vezeti ki az olyan károsító anyagokat,mint a higany vagy az oldószerek lerekódásait,hanem magából a sejtekből is."

Az első mondat a legnagyobb segítség az eligazodásban. Az elektrolízis során épp annyira keletkeznek mikrohullámok, mint jégeső rejtvényfejtés közben. Az elektrolízis során elektromos feszültséget kapcsolunk két, a folyadékba merülő anyagra (elektród) és ennek nyomán kémiai változás történik. A változás mind a folyadéktól, mind pedig az elektródok anyagától függ. Például a víz elektrolízisekor a grafitelektródoknál kémeink hidrogén- és oxigénbuborékokat vehetnek észre. Igen, igen! Ez az, amikor a "vízbül veszi ki a zoxigént" Árpád, a jómunkásember Szalacsi Sándor szerint.
A lábkádban is elektrolízis történik, de a mikrohullámok kialakulása nem kapcsolódik hozzá.
A leírás és a tapasztalat szerint a kezelés után a víz megsárgul, megbarnul, melyből állítólag az egészségi állapotra vonatkozó információk tudhatók meg. A helyzet az, hogy az elszíneződés akkor is jelentkezik, ha be sem tesszük a lábunkat a vízbe. Ennek az oka az, hogy a folyamat során az elektródról származó ionok és a vízben oldott sók ionjai egymással összekapcsolódva csapadékot, vízben nem oldódó sárga vagy barna színű anyagot alkotnak. Ha a lábunk is jelen van, akkor további ionok jelenhetnek meg és ettől mélyülhet a szín. A szín egyébként attól is függ, hogy milyen vizet öntünk a kádba. Sókban szegényet vagy gazdagat. Vajon a lábkád bejön és körülnéz, majd odasurran a csaphoz és gyorsan elemzi a víz összetételét mielőtt munkához látna?

Az ionok egyébként nehezen szerezhetnek életbiztosítást, mivel rövid ideig élnek. Hipp-hopp találkoznak egy ellentétes töltésű részecskével és szívesen semlegesítődnek. Az, hogy a bőrbe negatív ionok miként hatolnak be és 15-30 perc alatt ogyan vonszolják ki a higanyt és az oldószerek lerakódásait, nem világos. A higany amúgy kötött formában van a szervezetben és leginkább a hajban koncentrálódik. Az oldószerek lerakódásai megfogalmazás inkább irodalmi, mint tudományos. A megszemélyesítés is ebbe az irányba mutat: megnyitják, kivezetik.

A méregtelenítés klasszikusabb módjai, mint a szauna vagy a fürdő bizonyosan helyt állnának egy vetélkedésben a pénztelenítő lábfürdővel.

Ez a helyzet.

A fotó Siegler Gábor munkája.

A macska még mindig az egyik legjobban menedzselt háziállat. Ki tudja, hogy lenne-e akkora kíváncsiság, ha Schrödinger gondolatkísérletében egy amerikai csótány szerepelne.
Vágjunk bele, de nem ígérhetek más csak homályt és ködöt. Egy bejegyzéssel ezt a szép világot nem ismerhetjük meg, de bekukucskálunk picit.

Schrödinger macskája egy gondolatkísérlet, mely a következőről szól. Egy macskát helyezünk el egy olyan dobozban, melybe egy mérget tartalmazó fiolát is teszünk. Ha a méreg kiszabadul, a macska elpusztul. A dobozban van egy radioaktív anyag is, mely alfa-részecskék kibocsátására képes. Azonban, ahogyan az a radioaktív atommagoknál lenni szokott, nem biztos, hogy megtörténik a bomlás és kirepül az alfa-részecske. A macska élete ettől függ. Ha megtörténik a bomlás, akkor egy szerkezet kinyitja a mérget. Ha nem, akkor a macska életben marad.

No, akkor van egy dobozunk, benne egy macskával. Aggódjunk egy kicsit! Él ez a macska vagy sem? 50% az esélye, hogy él és ugyanennyi, hogy elpusztult. Van egy dobozunk egy félig élő, félig holt, furcsa állapotú macskával.
Végezzünk el egy mérést! Nyissuk ki a dobozt és nézzük meg, hogy mi a helyzet. Ha kinyitjuk és pl. a macska hulláját látjuk, abban a pillanatban eltűnik a furcsa állapot és az egyik lehetőség visszavonhatatlanul győz.
Azzal, hogy kinyitottuk a dobozt, belekényszerítettük a világot egy válaszba. Élő vagy holt. De a válasz nem mondja meg, hogy mi volt a dobozban a felnyitás előtt.

Egy másik hasonlattal is előállnék. Ezt sem én találtam ki, hanem Károlyházi Frigyes professzor úr, akinek sok ősz hajszálat és sok tudást is köszönhetek.
Egy fegyenc megszökik a börtönből. A börtön egyik oldalán mocsár van, a másik oldalán egy erdő és egy út, ami elvezet egy főúthoz. A börtönőrők a szökés után megpróbálják megbecsülni, hogy hol, milyen valószínűséggel fordul elő a gonosztevő. Számukra a rab egy, a börtön körül lebegő valószínűségi felhő. Lehet a mocsárban is, de inkább az erdőben stb. Őket a legjobban az érdekli, hogy mit csinál és hol van a szökött fegyenc. Számukra a fegyenc egy, a macskához hasonló állapotban van. Amikor elkapják, a rab hirtelen egy borostás, tetovált kéjgyilkossá változik, aki az x. fa mögött bújt el csíkos szerkóban.

A makrovilágban a testek úgy viselkednek, ahogyan évmilliók alatt megszoktuk. A mikrovilág más, és ezt csak alig egy évszázada tudjuk. A világról egy bizonyos mérettartomány alatt bizony olyan ismereteink, sejtéseink vannak, melyek a dobozban levő, furcsa állapotú, félholt macskához hasonlítanak. Az elektronokkal kapcsolatban például valószínűségi becslésekkel dolgozunk. Az elektron viselkedése furcsa. Olyan, mintha egyszerre lenne részecske és hullám is (ami eleve idegesítő), de a helyzetét sem lehet pontosan meghatározni az atomon belül. Az elméleti fizikus papírján ez a helyzet. A kísérleti fizikus ki tudja ugrasztani a nyulat (vagy macskát?) a bokorból és el tudja kapni az elektront. Az elektron ilyenkor megérzi végzetét, és mondjuk rendes részecskeként landol egy fényérzékeny ernyőn. Megtaláljuk, megvan, de egy jó nyomozó ilyenkor a fejét fogja, mivel a zsivány elektron már nem mond semmit a múltjáról. Pedig a legfontosabb az, hogy mit művel az elektron az atomban. Erről is szól a kvantummechanika.

A fizika legszebb korszakában Erwin Schrödinger egy olyan egyenletet alkotott, amely matematikai eszközökkel leírja, hogy mit művelnek az elektronok akkor, amikor nem mérünk, amikor nem ugrasztjuk be őket egy bizonyos állapotba, a "vagy-vagy" világába.

Ez a helyzet.