Ellenben a zászlók lobognak. Erős szélben ennek hangja is van, robajok sora töri meg a csendet. Elképzelhető, hogy a harci lobogó hangja erőt adott a pusztító csatában szálfa öklelésű vitézeknek és félelmet keltett jaj, a legyőzöttekben.

A zászlók lobogásáért nem a díszes textília felelős, hanem a zászló rúdja. Amikor az bátor vitézek a magasba emelik a zászlót, a rúd a gyorsan áramló levegő útjába kerül. Az áramlásba tett akadály azonban zavart okoz, mely abban nyilvánul meg, hogy örvények keletkeznek. Úgy is mondhatnánk, hogy lecsap az örvény keze.
Az akadály mögött örvények alakulnak ki, melyek folyamatosan keletkeznek és szakadnak le, ahogyan áramlik a levegő vagy más közeg, pl. a víz egy híd pillérénél. Az örvények forognak, mégpedig felváltva, ellentétes irányban. Ezt azért teszik, mert jó srácok módjára betartják a fizika egyik fontos törvényét.
A mellékelt képen, egy a NASA által készített felvételen a felhők örvénylenek. Az akadály ez esetben a Dél-Amerika nyugati partjaihoz közel fekvő Selkirk-sziget, melynek legmagasabb pontja 1600 méter.
A kivételesen szép felvételen egy örvénysort láthatunk, melyet a világban egy marslakóról, Kármán Tódorról neveztek el.
Ugyanilyen örvények keletkeznek a zászlórúd miatt is. A leszakadó, gyors forgású örvények hangját halljuk akkor, amikor lobognak a zászlók. A két oldalon forgó örvények maguk felé szívják (Bernoulli-törvénye miatt) a zászló anyagát, ezért ide-oda mozog a lobogó.

A jelenség megtekinthető és meghallgatható ezen a videón is:


Persze, vannak olyan zászlók is, amelyek legszívesebben soha sem lobognának, hanem kifeszítve lennének.

Ez a helyzet.

Kedves hallgatóink, maradjanak velünk, mert most hírek következnek itt a huszonnyolc pont hármon.
Pont ilyen és hasonló megfogalmazásokról írnék. Az ultrarövid hullámú tartományban sugárzó rádiók esetében a frekvencia egy tizedes szám, pl. 96,7 MHz. A magyar nyelvben a tizedes számoknál pont egy tizedesvesszővel választjuk el az egész részt a tört résztől. Pont arra igyekszem utalni, hogy a pontnak nincs helye ebben a konstellációban. A rádióadások esetében a vivőhullám frekvenciáját angolszász országokban az ottani helyesírás szabályai szerint tizedesponttal írják, pl. 96.7 MHz.
Ez az, amit nálunk szóban és írásban szajkóznak a rádiósok és mások is. Bosszantó ez a pontatlanság.

Pontosítani szerettem volna a bejegyzést azzal, hogy megnéztem magyar rádióadók honlapján a frekvenciákra vonatkozó pontos adatokat. Kereken (akarom mondani, pont) 28 darab országos és Budapest környéki regionális rádióadó honlapját néztem meg.

Ezek közül pont öt adó esetében találtam meg a frekvenciát vagy frekvenciákat helyesen megadva, tizedesvesszővel. Azt hiszem, hogy megérdemlik nevük említését itt: Calipso, Fúzió Rádió, Gazdasági Rádió, Juventus Rádió. A több frekvencián is fogható adók sokkal nagyobb arányban "pontoznak".

A honlapok között a legérdekesebb listát pont a kedvenc adómnál találtam. Ahogyan a mellékelt képen is látszik, bizony a gépelő keze néha megingott, előbújt belőle a zombi és pontok is becsúsztak. Igaz, sok vessző, pontot győz. Ezért meg kell említeni a Magyar Rádiót is, mert náluk található ez az érdekes lista, de csak a Kossuth, pontosabban az MR1 Kossuth rádiónál.

A tizedespont fullánkját azonban nem csupán a rádióadók fúrták bele a köztudat vastag bundájába.
Embertársaink jó része issza reggeli kakaóját, utazik a buszon és jár moziba abban a tudatban, hogy a semleges kémhatás 5.5 (öt pont öt). Ez az elem biztos szerepelne egy kémiatanárok számára készülő horrorfilmben.
Pontosítsunk!  Itt nemcsak a pont a pontatlan, hanem az érték is, melynek sokszor jobb a renoméja a hetesnél. Mindez egy kozmetikai termék reklámja hatására alakult így, de hiszem, hogy lassan ki fog kopni.
A semleges kémhatásnál a pH=7. Az 5,5 (öt egész 5 tized) a bőr kémhatása.

Pont ez a helyzet.

Az operában ma már elterjedt a feliratozás. Erre akkor is szükség van, ha az énekesek esetleg anyanyelvünkön dalolnak. Az operaénekes legfőbb eszközei a hangszalagok és mindaz, ami az ajkak külsejéig tart, egy 15-20 centis, "mozgatható falú barlang" (a vokális traktus).
A szopránok esetében gond lehet az érthetőséggel még akkor is, ha a legkiválóbb művészekről van szó. Magas hangok esetében a magánhangzók között már nehéz különbséget tenni. Ekkor már olyan magánhangzót hallunk, amely akármi is lehet. Nézzük, miért!

A hang elsődlegesen a hangszalagok rezgése nyomán jön létre. A hang frekvenciája (magassága) függ a szalag hosszától, feszítettségétől. Minden hangnak van egy alapfrekvenciája, de emellett megszólalnak felharmonikusok is (a fenti frekvencia többszörösei), melyek kialakítják a hang színét. Ezen hangok közül néhány rezonanciát képes okozni a vokális traktusban. Ez bizonyos hangfrekvenciák felerősődését jelenti, melynek révén könnyebben megkülönböztethetjük a szavak hangzóit. Például az angol "had" szó kiejtésekor a két rezonanciafrekvencia 600 és 1400 Hz.
Ausztrál kutatók nyolc szoprán énekesnő közreműködésével megmérték az énekelt hangok alapfrekvenciáját és a hozzájuk kapcsolódó rezonáló frekvenciákat, mégpedig úgy, hogy egyre magasabb hangfekvésben kellett énekelniük. Elsőként hallgassuk meg a kutatók honlapjáról a "lee" szót skálázva (mp3). (A honlapon több minta is van.)

Most hallgassunk meg több szót is mély hangfekvésben (mp3)!
Minden szót érthetünk, minden magánhangzó megkülönöztethető. Ez azért van, mert ebben az esetben az alaphang frekvenciája jelentősen különbözik a fentebb ismertetett rezonancia frekvenciáktól. Például az A hang esetében az alaphang frekvenciája 440 Hz míg a legkisebb rezonancia frekvencia 650 Hz.

A kutatók, akik között énekes és zenész is volt, azt állapították meg, hogy minél magasabb hangokat énekel a szoprán, a magánhangzókhoz tartozó rezonancia frekvenciák egyre kevésbé térnek el az alaphang frekvenciájától, tehát a megkülönböztetésben sem jelentenek segítséget. Az énekesek valójában a vokális traktus tulajdonságait változtatják meg éneklés közben. A magas hangoknál szélesre nyitják a szájukat és mosolyt erőltetnek az arcukra.
Hallgassuk meg az előző szavakat egy oktávval magasabb hangfekvésben (mp3)!
Itt bizony sem hegedülni, sem zongorázni nem lehet a különbséget. Emiatt figyelmeztette már Berlioz is a zeneszerzőket arra, hogy a szopránok által énekelt magas hangoknál óvatosan bánjanak a szövegben levő magánhangzókkal. Ez a felhívás sajnos süket fülekre talált Beethovennél, aki a IX. szimfóniában a szoprán szólistával a flügel (szárny) szót énekelteti el 989 Hz frekvenciájú hangmagasságban.

Ez a helyzet.

Érdemes megnézni még két webhelyet: Canto ergo sum és A húrok hangja.

A kép felinebird munkája és felhasználható a következő feltételekkel: Creative Commons.