A szopránok esetében gond lehet az érthetőséggel még akkor is, ha a legkiválóbb művészekről van szó. Magas hangok esetében a magánhangzók között már nehéz különbséget tenni. Ekkor már olyan magánhangzót hallunk, amely akármi is lehet. Nézzük, miért!A hang elsődlegesen a hangszalagok rezgése nyomán jön létre. A hang frekvenciája (magassága) függ a szalag hosszától, feszítettségétől. Minden hangnak van egy alapfrekvenciája, de emellett megszólalnak felharmonikusok is (a fenti frekvencia többszörösei), melyek kialakítják a hang színét. Ezen hangok közül néhány rezonanciát képes okozni a vokális traktusban. Ez bizonyos hangfrekvenciák felerősődését jelenti, melynek révén könnyebben megkülönböztethetjük a szavak hangzóit. Például az angol "had" szó kiejtésekor a két rezonanciafrekvencia 600 és 1400 Hz.
Ausztrál kutatók nyolc szoprán énekesnő közreműködésével megmérték az énekelt hangok alapfrekvenciáját és a hozzájuk kapcsolódó rezonáló frekvenciákat, mégpedig úgy, hogy egyre magasabb hangfekvésben kellett énekelniük. Elsőként hallgassuk meg a kutatók honlapjáról a "lee" szót skálázva (mp3). (A honlapon több minta is van.)
Most hallgassunk meg több szót is mély hangfekvésben (mp3)!
Minden szót érthetünk, minden magánhangzó megkülönöztethető. Ez azért van, mert ebben az esetben az alaphang frekvenciája jelentősen különbözik a fentebb ismertetett rezonancia frekvenciáktól. Például az A hang esetében az alaphang frekvenciája 440 Hz míg a legkisebb rezonancia frekvencia 650 Hz.
A kutatók, akik között énekes és zenész is volt, azt állapították meg, hogy minél magasabb hangokat énekel a szoprán, a magánhangzókhoz tartozó rezonancia frekvenciák egyre kevésbé térnek el az alaphang frekvenciájától, tehát a megkülönböztetésben sem jelentenek segítséget. Az énekesek valójában a vokális traktus tulajdonságait változtatják meg éneklés közben. A magas hangoknál szélesre nyitják a szájukat és mosolyt erőltetnek az arcukra.
Hallgassuk meg az előző szavakat egy oktávval magasabb hangfekvésben (mp3)!
Itt bizony sem hegedülni, sem zongorázni nem lehet a különbséget. Emiatt figyelmeztette már Berlioz is a zeneszerzőket arra, hogy a szopránok által énekelt magas hangoknál óvatosan bánjanak a szövegben levő magánhangzókkal. Ez a felhívás sajnos süket fülekre talált Beethovennél, aki a IX. szimfóniában a szoprán szólistával a flügel (szárny) szót énekelteti el 989 Hz frekvenciájú hangmagasságban.
Ez a helyzet.
Érdemes megnézni még két webhelyet: Canto ergo sum és A húrok hangja.
A kép felinebird munkája és felhasználható a következő feltételekkel: Creative Commons.
Hozzászólások