A "merül vagy nem merül" játékban két gyümölcs állt rajthoz. Egyik sem doppingolt, viszont az egyik jobb úszási képességekkel érkezett a vízzel teli tál széléhez.
A citromot sárga mezben láthatjuk, míg a zömökebb lime zöld színű úszódresszt húzott magára. Az összecsapást a gyümölcsök rokonai is pattanásig feszülve nézték végig.

Rokoni kapcsolat ide, hasonlóság oda, az első félidőben bizony a citrom makacsul megőrízte sűrűségét és nem volt hajlandó elmerülni. A lime nem tudott dacolni adottságaival és bár tömegét tekintve 5 grammal elmaradt sárga mezes társától, sűrű teste lehúzta a vizestál aljára.

De nézzük az összecsapásról készült bejátszást:

Az alkohol (jelen esetben annak denaturált változata) sűrűsége (kb. 800 kg/m³) kisebb a víz sűrűségénél (kb. 1000 kg/m³). Amikor az alkohol belépett az ádáz küzdelembe, a víz már elkeseredetten várta, hiszen nem tudott mit kezdeni a citrommal. A sárga mezes résztvevő nem akart (és nem is tudott) elmerülni. A citrom sűrűsége csak kicsit volt kisebb a víz sűrűségénél, de nagyobb volt az alkoholénál. Ezért az alkohol belépése a második félidőben lecsökkentette a folyadék sűrűségét annyira, hogy a citrom kénytelen volt csatlakozni csöndes, ám zömök rokonához, a nála sűrűbb lime-hoz.

Ez a helyzet.

Játékozzunk egy kicsit! Az alább látható filmen vízbe merülő gyümölcsök testét láthatjuk.

Elvégeztem egy kísérletet, melyet amatőr módon videóra vettem, de nem minden részletet fedtem fel.

Várom minden kedves kommentező magyarázatát! Mit látunk? Mik a szereplők? Miért történik az, ami?
Néhány nap múlva felteszem a színes magyarázatot és a videjós választ.

Ez a kérdéses helyzet.

Őrület van. Sajnos megint habzik a Rába és a vizsgálatok szerint az anionok is elszaporodtak benne. Sok a gond, mert ezekben a habzóan nehéz időkben még az anionok sem tudnak magukon uralkodni.

Íme a hír, amely borzolja a kedélyt.
"múlt héten a Rába magyarországi szakaszán 20 kilométerenként vizsgálták, van-e a víz minőségében valahol eltérés. Különösebb problémát nem találtak, az úgynevezett anion koncentráció - ez a mosóporok egyik alkotórésze - volt magasabb. Emiatt ellenőrizték a szennyvíz-bevezetéseket is. Ezeket továbbra is fokozottan figyelik, eddig a normálistól jelentősen eltérő értékeket sehol sem mértek." (eredeti cikk, 2007.11.22.)

Az anionok nem kicsi rákocskák. A név a negatív ionok rövidebb elnevezése. Negatív ionok akkor keletkeznek, ha egy atom vágyai kielégítésére egy vagy több elektront magához vesz. Az anionokban ezen új elektronok szupergyorsan beilleszkednek és belépésük pillanatától meg sem különböztethetők az őshonos elektronoktól. Az elektronfelvétel azért is megy könnyen, mert az új elektron házikója már eleve lakóért kiált.
Az oxigénatomnak például 8 elektronja van. Ebből 2 elég közel hemzseg az atommaghoz, míg 6 kissé távolabb. Az oxigénatom azonban állandóan arra vágyik, hogy a magtól kissé távolabb eső zónában ne 6, hanem inkább 8 elektronja legyen. Példaképe a neon, melynek sokkal nyugodtabb az élete.
Amikor az oxigén 2 elektronnal gazdagodik, kétszeresen negatív töltésű ion, azaz anion lesz belőle. A mellékelt ábra egy nagyon leegyszerűsített ábrázolás, de érthetővé teszi az ügyeket.
Az oxigén anion jele: O^2-. Arról is érdemes beszélni, hogy honnan lehet elektront szerezni jó pénzért. Nos, a legtöbbször olyan atomoktól lehet elektronokat szerezni, amelyek szívesen szabadulnának tőle (bizony, a fémek jó része ilyen).  Az elektronok elég mozgékonyak és pár millió darab sok anyag felületéről szerezhető dörzsöléssel is. Ilyenkor ne felejtsük el, hogy az eredeti helyükről hiányozni fognak.
Az oxigén anionja például szívesen szövetkezik a magnéziummal, amely a ugyancsak a már említett neon rajongója. A Mg atom átpasszolja 2 elektronját (marad 10, ahogyan a sztárolt neonnak) az O atomnak, melynek így 10 lesz (mint a neonnak).
Valahogy így néz ez ki, mint a mellékelt képen. Számoljuk meg az elektronokat (melyek csak a papíron bogyócskák!!!)! Az így keletkező anyag a magnézium-oxid (MgO).

A Rábában anionok is vannak. Miazhogy! A vízben oldott sók bizony pozitív ionok és negatív ionok formájában, vízmolekulákkal körülvéve úszkálnak a Rábában. Ez még nem volna baj, hiszen az ásványi sók a természetes vizekben jelen vannak. A habzás kapcsán említett anionok valójában a mosószerekben található, a mosó hatásban főszereplő, hosszú molekulaláncú és tényleg negatív töltésű részecskék.
A fenti hír olyan, mintha azt mondanánk, hogy: a Lehel-piacon szakértők nagyobb koncentrációban találtak növényeket - ez a levesek egyik alkotórésze.

A bejegyzést támogatta az ionos kötés. Elnézést kérek a kationoktól, melyek nevét nem említettem, akkor sem, amikor illett volna.

Ez a helyzet.