Az én szemüvegem egy tök alsó, mivel nem értek a festészethez, de ami szép, az mindenkit megillet. Azt nem tudom, hogy hány olyan alak téved be évente a londoni National Gallery-be, aki tudományos érdekességeket figyel a vásznakon, de mindegy is. Én nemrégiben, egy szeles napon, egy fővel növeltem ezt a statisztikát.
A festményeken felbukkanó tudományos érdekességekről nagyszerű tanárom, Riedel Miklós cikkeit, előadásait ajánlom. Először javaslom megnézni a Kémiai kalandozás képtárakban c. előadás diáit, illetve ezt az abstractot. (Papíron a Természet Világa különszámát ajánlom.) Ezekből kiderül, hogy micsoda izgalmas dolog tudományos szemmel nézni a festményeket. Az én alább folytatódó bejegyzésem ezekhez képest egy zárójeles megjegyzés! Tényleg.
A National Gallery nagyon jó múzeum. Ez nem ritka Londonban, csak úgy jelzem. Különösen tetszik az a lehetőség, hogy a látogatás elején, végén, illetve közben meg lehet nézni számítógépen a kollekciót és róluk mindenféle kapcsolódó információt.
Claude-Oscar Monet 1869-ben festette Fürdőzők La Grenouillère-ben című képet.Ezt a képet nagyon sokáig lehet és érdemes nézni. A vízhullámok, vagyis azok impressziója érdekes. A festmény jobb oldalán látszik, hogy a hullámok merőlegesek a csónakok oldalára. Ez azért furcsa, mert azok bizonyára mozognak és hullámokat keltenek, melyek találkoznak a többi hullámmal. Az is lehet, hogy a szél a tettes, mert szélben alakulnak ki ilyen egyenes hullámok. A fürdőzők nem moccannak, mert ha azt tennék, az nagyon elrontaná ezt a hullámzást.
Joseph Wright of Derby festette az alábbi képet 1768-ban. Szerencsére elhelyeztek egy néhány bőrfotelt előtte a múzeumban, mert nagyon sok részletet érdemes megnézni rajta.
A kép főmotívuma egy üveggömb, melyből kiszivattyúzzák a levegőt és így a fehér kismadár elpusztul (majd). A kislány nem is néz oda és jól teszi, mert a vákuumban nincs, ami a madárkában levő belső nyomást ellensúlyozza. A légritkítást a vörösruhás filozófus (a XVIII. században vagyunk, nem ma!) végzi a jobb kezénél levő géppel.
A szobában két fényforrás van. Az egyik egy gyertya az asztalon levő üvegpohár mögött és a fiú által beengedett holdfény. A pohárban láthatunk egy fénytörést is egy szívószálhoz hasonló pálca jóvoltából. Nem tudom, hogy a pohárban milyen nedű van, de egy kis koponyával dobta fel a szerző az italt. Vannak tárgyak, amelyekről nem tudtam kideríteni, hogy mik. Ötleteket szívesen látok.
Ezen a festményen a Salisbury-i katedrális látható. Ez John Constable műve 1831-ből.Ő többször festett szivárványt, de állítólag felhőben is nagyon jó. Igazából az én figyelmem a szivárványon tapadt meg. Színei meglehetősen redukáltak, inkább egy hosszú, francia lobogóra emlékeztet. A kék árnyalatok a valóságban nem látszanak ilyen intenzíven, a sárga és a zöld inkább.
A szivárvány megjelenéséhez egy fontos szereplőre is szükség van. Nem más ez, mint a Nap.
Az ő jelenlétére nincs utalás a sötét képen. A szivárvány mögötti felhők is rendkívül markánsak, amely a látvány rovására szokott menni.
A téma megasztárja Hans Holbein A követek c. alkotása 1533-ból. Erről a festményről az Élet és Tudományban is olvasható egy érdekes cikk.A bal oldali alak mellett egy éggömb látható. Ennek érdekessége, hogy a beállított helyzet alapján július 12-e 14 óra 40 perc van mégpedig Rómában.
Sok egyéb eszköz is van a képen, melyek mind szimbolikus jelentőségűek.
A festmény alsó részén látható fehér folt nem szkennelési hiba, hanem egy furcsa, oda nem illő tárgy. Ez a folt egy koponya perspektívája. A koponya képe az egyik oldalról nézve látszik igazán.
El kell menni a képtárakba és sok szép, érdekes dolgot láthatunk még egy tök alsó szintű, tudományos szemüvegen keresztül is.
Ez a helyzet.
Hozzászólások