Hajdu István színművész egy tévéműsorban elmesélte, hogy az érettségin a fenolokról kellett volna írnia, ám ő a fent levő ólokról (fenn ól…) írt egy szöveget. Sikerült is a vizsga, mert a tanára rendes volt, hisz (úgy) tudta, hogy diákja bejutott a Színművészeti Főiskolára. Mivel a művészek sokszor nyilatkoznak, sok ilyen történetet hallunk. Olyasmit ritkábban, hogy valaki az Árpád ház témánál házikókat rajzolt volna vagy házi rovarokról írt volna a Légy jó mindhalálig kapcsán.

A fenol és rokonsága, a fenolok legalább olyan sokoldalúak, mint az általam is kedvelt Hajdu István. Olyan szerves vegyület a fenol, mely egyszerűségével és nélkülözhetetlenségével méltán lehetne „Az 50 legbefolyásosabb kémiai anyag” klub tagja.
Már az 1934-es Természettudományi Lexikon (szerk.: Gombocz Endre) is, - mely elsősorban tudományos újdonságokkal foglalkozik - szentelt egy szócikket a fenolnak, mely lényegében egy benzolgyűrű, rajta az egyik hidrogénatom helyett egy hidroxil csoporttal (-OH). A benzolgyűrű 6 szénatom és 6 hidrogénatom szimmetrikus szövetsége.

Az 1860-as években a fenolt még karbolsavnak nevezték és vizes oldatát fertőtlenítésre használták azok az orvosok, akiknek Semmelweis Ignác néhány évvel korábban felnyitotta a szemét.
Maga a vegyület kristályos, szilárd anyag, mely a bőrrel érintkezve csúnya sebeket okoz. A múlt században az egyik kémiatanárom ezt a saját bőrén mutatta meg a kémia iránt érdeklődő diákoknak. Szaga jellegzetes, hiszen a fenol is aromás vegyület, azaz szerkezetében a benzolgyűrű a főszereplő. Igen, az a benzolgyűrű, mely a saját farkába harapó kígyó miatt lehet emlékezetes a kémiaórákról.

A művészi sokoldalúság a fenolnál azt jelenti, hogy számos vegyület ősatyja (értsd kiinduló anyaga), így a szalicilsavé is, melyet gyógyszerekben és kozmetikumokban is használnak, de ismert műanyag alapanyag és a fakonzerváló-szerekben is osztottak neki szerepet. Egy igazán régi vágású műanyag, a bakelit is azzal büszkélkedhet, hogy a fenol és a formaldehid duettjéből készül. Ez az a bakelit, mely sunyi módon ingyen szerzett hírnevet magának, ugyanis a hanglemezek nem is bakelitből készülnek.

Azok között, akik még emlékeznek a fekete hanglemezekre (melyeken litül ricsárd énekelt), akad olyan is, aki még saját maga hívta elő sötétkamrájában, vörös fény mellett a fekete-fehér fotóit. Ehhez bizony hidrokinont is használtunk, mely a fenolok képviselője (két db –OH csoporttal).
A két –OH csoporttal bíró fenol igazi primadonna. Vagyis nem is egy, hanem rögtön három. A benzolgyűrű szabályos hatszögén ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy hova kerül a két hidroxil csoport. Ez aztán a sztárallűr. Ha egymás mellé méltóztatnak ülni (orto helyzetnek hívjuk), akkor pirokatechin a vegyület neve. Ha pici távolság van a két –OH csoport között (meta helyzetnek hívjuk), akkor rezorcin a mi vegyületünk. Amennyiben a két hidroxilcsoport utálkozva, a lehető legtávolabbra helyezkedik (para helyzet), akkor hidrokinonról beszélünk.

A fenol kevéssé ismert és mint láthatjuk, igazán nem népszerű tulajdonságai a benzolgyűrűnek és az azon elhelyezkedő ékességnek, a hidroxilcsoportnak köszönhetők. Érdekes és fontos világ ez, a lombikok színháza.
Mostanában sokan szeretnék, ha kötelező lenne egy természettudományos tantárgy az érettségin, de egy ilyen színdarabhoz jó szereplők is kellenek.

Ez a helyzet.

utóirat: Ugyanebben a műsorban Hajós András arról mesélt, hogy az érettségin hogy nem ismerte fel a kőzeteket. Arról írjon egy kőkemény tudblogger.

Az egyik televíziós csatorna (név nélkül a tv2) reggeli műsorának információs jobb alsó sarkában mindig látható a hőmérséklet. Ez a gond.

Miért lenne gond, hiszen nagyon hasznos dolog tudni, hogy mennyi a hőmérséklet. Hasznos is, de ilyenkor célszerűbb a hőmérőre pillantani. Egy televízóval mérni elég macerás. A lázmérés egyenesen tortúra lenne.

A televíziós csatorna munkatársai nagyon küzdenek a hőmérséklet (nem SI) mértékegységének, a Celsius foknak a kiírásával. Hol azt látjuk, hogy °C, hol pedig azt, hogy C°. Az alábbi képernyőképek közül az első 2008. novemberében készült, az utolsó pedig 2009. márciusában. A két dátum között sokszor volt, amikor helyesen jelent meg, ezért nem is fotóztam le, gondoltam, hogy csak véletlen hiba, amely egyszer-kétszer fordul elő és amint észreveszi valaki (pl. a szerkesztő, rendező stb.), javítják is. De nem.
A témáról egy régebbi bejegyzésben már megemlékeztem.

Megoldás lenne, ha a munkatársak ezt a hőmérsékleti értéket a Lord Kelvinről elnevezett kelvinben adnák meg, mert az nem fok, így nem kell a karika. Viszont akkor hozzá kell adni 273-at a °C-ban mért értékhez, és nem fér ki a felhőcske.

Persze nem fontos az egész. Kit zavar, hogy hol a karika? Kit érdekel, hogy pl. a µm helyett mm van a tördelés miatt? Mégis felmerül a kérdés, hogy ha egy információszolgáltató ilyesmit nem tart fontosnak, akkor a többi apróságra mennyire figyel.

Még egy kérdés felvetődött. Minek a hőmérsékletét írják ki ilyen módon ezek az atyafiak? Az ország átlaghőmérsékletét? A fővárosi átlagot? A Róna utcában mérhetőt? Nagy segítség ez a nézőknek? Segítség ez a szegedieknek, az esztergomiaknak, a bajaiaknak, a csepelieknek, az újbudaiaknak? Hogyan számítják ki ezt a hőmérsékletet?

Van olyan csatorna, amelyre semmiképp nem mondanám, hogy a tudomány otthona, de jól megoldják a feladatot (lásd a képet). A hőmérséklet értelmes és a helyesírás szempontjából is megfelelő kiírása nem atomfizika, nem molekuláris biológia.

Az is lehet, hogy ez a kiírás egy szigorúan titkos, speciálisan kódolt üzenet és egyben felhívás valakiknek. Például földönkívüli értelmes lényeknek. A tanároknak.

Ez a helyzet.
 

Azt a címet is választhattam volna, hogy Pornó a múzeumban, de az túl szenzációhajhász és barátságtalan lett volna, így inkább a Sztaki anagramma-keresőjére bíztam azt, hogy címet gyártson abból, hogy: természettudományi múzeum.
Aki már járt a Magyar Természettudományi Múzeumban, az tudja, hogy a név kissé megtévesztő. A magyar stimmel. A természettudományok közül azonban csak nagyon kevés bukkan fel a múzeumban. A geológia és a biológia egyes területeibe tekinthet bele a látogató.
A múzeumban többször jártam korábban diák jellegű fiatalokkal. Ezúttal két közeli hölgy hozzátartozómmal látogattunk el a múzeumba megnézni az Expedíció a pillangók zöld szigetén című kiállítást. A lepkeház kicsi, de szép és érdekes is. A kiállítás többi részét alig nézte meg valaki ottlétünkkor, pedig az is érdekes. Ajánlom mindenkinek.
Már a lepkeház megtekintésekor is csökkenti az élményt, hogy lényegében egy építési terület mellett kell elhaladni és a kerek kiállítási csarnok kis részén van csak valami. A pillangók után átszállingóztunk az állandó kiállításhoz is, ahol szintén voltak elzárt, üres, de rendezetlen területek.
A kiállítás unalmas, elavult, nem tetszetős. Nem volna sportszerű a múzeumot más, külföldi intézményekhez hasonlítani, mert bizonyára sokkal kevesebb anyagi lehetőség áll rendelkezésre. Mégis elszomorító, hogy a hétvégi látogató egy rosszul megvilágított területen bolyong, kevés informatív felirat és egyre korszerűtlenebb installációk között. Az ásványok érdekes bemutatása vagy a múzeumpedagógiai lehetőségek üde kivételek. Végigjárva a kiállítást, nem botlottam bele sehol sem abba, hogy Darwin évforduló, sőt Darwin év van. A hónap közepén nyíló kiállítás szól majd erről is, addig a honlapon található információ.
Nem ezért ragadtam egeret.

Azt gondolom, hogy egy múzeumnak nemcsak a kiállítás szerves része, hanem a pénztár, ruhatár, a büfétár és a múzeumi árutár is. Nem pénzügyi kérdés, hogy a pénztáros ne legyen mogorva, ajánljon kiállításokat, ne akadjon fenn azon, ha valaki bankkártyával fizet vagy, hogy elsőre megoldja a kártyás fizetést. Azonban az, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum boltjában vágni lehet az ételszagot, mert az eladó éppen ebédel és a sok bóvli és műanyag dínó között virágzik az asztrológia, a kristálygyógyítás, az már gyalázat. Kimeríti a tudománykáromlást ez a szemét egy ilyen múzeum boltjában. Mindez egy olyan világban, ahol orvosi egyetemet végzett emberek homeopátiával foglalkoznak és hódít az energia fogalmával való visszaélés.
Vajon a Petőfi Irodalmi Múzeumban lehet-e pornóújságokat, ponyvaregényt kapni? Vásárolhatunk-e a Szépművészeti Múzeum boltjában giccses, fröccsöntött szobrocskákat és aranykeretes bőrképeket?

Ez a helyzet.