A kockát már a rómaiak elvetették és rögtön „cinkelték is”. Keleten sem voltak restek. Ma nagyon sok társasjátékban használunk dobókockát, a kaszinókban csúcstechnológiás változatot, míg a szerepjátékosok sok oldalú dobótesteket vetnek rendszeresen el reggel, meg este persze.
A kémiaórán a műanyagokról nem sokat mesélnek és az is sok, állítják emberek seregekben. A legfigyelmesebb tanulók talán megjegyzik, hogy a műanyagok sok molekulából kialakuló láncok, hálók. A gyártás módja nem iskolás tananyag, de hogy mennyire lényeges, azt jelzi a dobótestek esete is.
A dobókocka olcsón kapható és első látásra semmi aggasztó gondolat sem társul hozzá. A baráti társasjátékok kimenetele nem olyan komoly, mint a vakbélgyulladás, azonban a kaszinók nem a sarki boltban szerzik be a kockákat. És most nem a cinkelésről van szó, hanem arról, hogy a dobókockától elvárunk valamit. Azt várjuk, hogy a hat oldal egyforma eséllyel kerüljön felülre a dobások során. A kocka anyagának tartóssága, kopásállósága, de legfőképpen a gyártás módja határozza meg, hogy a kocka mennyire „komoly ember”. Az élek különböző mértékű csiszoltsága, a számjegyeknél használt festék oldalanként eltérő tömege, a kocka eltérése a kocka alaktól mind olyan körülmények, amelyek miatt fentebb említett elvárásunk veszélybe kerül. Itt szándékosan nem említem a cinkelést, mely még sokkal több „megoldással” beszéli rá a dobókockát, hogy legyen részrehajló.
A szerepjátékosok által használt dobótestek megbízhatatlansága a történetet vagy a karakterek sorsát tereli a matematikailag tervezett véletlentől eltérő irányba.
A kaszinók kockái a XX. század egyik fényes karrierjét befutó anyagából, a cellulóz acetátból készülnek. Kezdetben cellulóz nitrátot használtak, de aztán a jobb tulajdonságok miatt áttértek a CA rövidítésű anyagra, mely a filmszalagok és ruhák anyagaként lett igazán híres. A cellulóz acetátot 1865-ben állították elő, de az ipari felhasználás az 1920-as években indult. Ma már ezernyi termék alapanyaga a cellulóz acetát, ezek felsorolása büntetési tétel lehetne hosszabb időt börtönbe töltő emberek számára.
A kaszinóbeli kockák nem olyanok, mint a kaszinótojás, mely igen sokféle kivitelű beviteli forrás. Kidolgozásuk és azonosíthatóságuk is különleges, hiszen tökéletesen illeszkednek egymáshoz a geometriájukat fitogtatva. Ráadásul a számok helyéről hiányzó műanyaggal azonos tömegű és sűrűségű festéket használnak a készítés során, beleértve az alkalmazott gravírozást, azonosítószámokat vagy feliratokat. Mozgókép-alapú cinkelési szakirodalomként érdemes megnézni (egyszer) az Ocean’s Thirteen című alkotást.
A következő két videóban Lou Zocchi, a százoldalú dobótest, a Zocchihedron feltalálója mutatja meg, hogy miért jobbak az ő dobótestei, mint másoké. Az anyagi minőséget és a gyártási technológiát hangsúlyozza persze, de bemutat olyan régóta használt dobótesteket is, melyek kopásából látható, hogy nem egyenlő eséllyel pottyannak minden oldalukra.
Érdekes látni, hogy az egymásra helyezett, különböző márkájú (elvileg) egyforma dobótestek végül nem egyforma magas oszlopot alkotnak. Ráadásul az eldobott kockák gurulási hajlandósága az asztalfelületre is ráirányít egy csipetnyi figyelmet (ízlés szerint).
Aki szerint a kocka még nincs elvetve, és akinek nem mindegy, hogy merre veti el a kockát, ne kockáztasson! Vegyen fel egy kockás inget, mely eltakarja kockás hasát, tegye zsebre kockázati biztosítását és kockás füzetét, valamint buszjegyét (ne kockáztasson) és vegyen új kockákat.
Ez a helyzet.
Hozzászólások