Vajon kik vannak többen? Akik ismerik az AC/DC zenekart vagy azok, akik tudják, hogy mit jelent ez a rövidítés. Mind a váltakozó áramot jelölő AC (alternating current), mind pedig az egyenáramot jelölő DC (direct current) a világ legtöbb lakott területén része az életvitelnek. Most inkább az AC-ra koncentrálnék.

De akkor miért kell a messzire utazónak arra is gondolnia, hogy a laptopját, telefontöltőjét nem biztos, hogy csatlakoztatni tudja az elektromos hálózathoz? Ha a New Yorkba megyünk, más átalakítóra van szükség, mint amikor Londonba utazunk és megint más a helyzet Canberrával.

Ahány ország, annyi konnektor? Nem, ennyire nem rossz a helyzet, de egy mindentudó adapternek kb. tízféle "lyukcsoporthoz" kell alkalmazkodni. A csatalakozók típusait A-tól M-ig sorakoznak. A mértékegységek tekintetében, az SI jóvoltából az országok között többé kevésbé van megegyezés. Bár Liverpoolban vagy Bostonban járkálva ez nem is mindig látható.

ennyiféle konnektortípus van

Konnektorügyi szempontból az egységesség mint turistanyugtató, nem létezik.

Aki Dublinba vagy Manchesterbe utazik nagy bumszli konnektorokat fog látni és használni. Ezek azért ilyen méretesek, mert minden konnektor a szíve alatt hordoz egy biztosítékot is. Az angolok (és az írek, skótok...) a II. Világháború utáni lepusztított infrastruktúra újjáépítésekor sok rezet takarítottak meg azzal, hogy nem biztosítékszekrényeket és ahhoz vezető huzalokat használtak, hanem minden csatlakozó részt vesz a védelemben. Tiszta Áram 2.0.

A Chicagoban használt konnektor egyik ősét egy amerikai feltaláló, Harvey Hubbell szabadalmaztatta 1904-ben. Ez egy kéttűs megoldás, amelyet 1928-ban követett háromtűs társa. A II. Világháború előtt az országok próbálkoztak az egységesítéssel, de ez nem jött össze. Az általunk használt csatlakozó Schuko néven ismeretes és 1926-ban szabadalmaztatták Németországban. A legtöbb európai országban ezt használják.

A bosszantó sokszínűséghez azonban nemcsak a tokióiakra lehet ferde szemmel nézni, mert a zürichiek, a koppenhágaiak is saját konnektort használnak és a temperamentumos nápolyiak sem maradnak ki. A konnektorok nem csupán formai különségeket rejtegetnek. A hálózati elektromos áramban is van különbség. A mi 230 voltos feszültségünkhöz képest, van, ahol fele ekkora a váltakozó áram feszültsége. Quitóban például 110 V, míg Sidneyben 240 V a feszültség (effektív) értéke.

A múlt század elején még olyan kenyérpirító is volt, amelynek csavaros csatlakozója olyan volt, mint a villanykörtéké. Jobb lett volna, ha így marad? Nem.

A világ legnagyobb, bumszli típusú, brit konnektorával a MacBook tervezőinek is meggyűlt a baja. Ezért összehajtogatták, ahogyan a videón látható.

Ez a helyzet.