A globális klímaváltozás, a felmelegedés okozta változások most már egyre több ember számára ismertek. Eljutottunk oda, hogy már nem mutogathatunk csupán a hatalmas gyárkéményekre. Lassan mindenféle termék és tevékenység rendelkezik egy olyan jellemzővel, amit CO₂ lábnyomnak nevezünk. Ez kifejezi, hogy hány kilogramm szén-dioxid (CO₂) kibocsátásával jár az adott termék előállítása vagy használata. A kellemetlen tehenekről már ebben a blogban is volt szó.

A tehenek barátairól sem feledkezhetünk meg. A juhok sikerterméke a gyapjú nagyon népszerű: sokan szeretik, sokan hordják, sokan kézműveskednek vele és most már sokan próbálják védeni is. A gyapjú ökológiai lábnyoma ugyanis kiemelkedően nagy. Egy gazdag ország minden lakosa évente átlagosan 3 kg gyapjút vásárol ruhaneműk formájában (feleannyit mint pamutot). Nem a mennyiség probléma, hanem az, hogy a juhok tartása során - a legnagyobb jóindulattal is - nagyon sok metánt keletkezik.

Az egy juh által kibocsátott évi 7 kg metán (CH₄) kb. hússzor jobban hozzájárul az üvegházhatáshoz, mint a szén-dioxid. Egy állat mintegy 3 kg gyapjút ad, így a gyapjú minden kilogrammja kb. 60 kg CO₂ lábnyomnak felel meg. Ez hatszorosa a pamuténak, háromszorosa a poliészternek. Ráadásul a feldolgozás még ehhez 20-30 kg CO₂ terheléssel járul hozzá.

Összehasonlításként: 3 kg gyapjú CO₂ lábnyoma nagyjából annyi, mint amekkora 25 kg irodai papíré.

A gyapjúból készült ruhaneműk kissé kellemetlen renoméját javítja, hogy sok ruci végzi a turkálókban és így azok sokkal kisebb ökológiai terhelés árán kerülnek új tulajdonoshoz. A gyapjú újrafeldolgozása is nagy lehetőség lenne.

A filmen a marhatenyésztők erőfeszítéseibe nyerhetünk bepillantást. A gyapjútermelők sem restek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyapjú használata a jó szigetelés révén csökkentheti a fűtési költségeket és így a lábnyom is kisebb. Ausztráliában és Új-Zélandon a juhtenyésztők igyekeznek védeni a jövőjüket azzal, hogy a tartás minél klímabarátabb legyen. Azonban a juhok nehezen tudják visszatartani a testükben képződő és onnan kikívánkozó metánt.

Ez a helyzet.

A Mahjong nagyon népszerű szemgimnasztikai elfoglaltság. A kémia szerelmesei számára (akik e hazában nem tudnának tömegdemonstrációt szimpátiatüntetést gyanánt a vegytan mellett :-)) egy kedves, online játékot ajánlok.

Az ingyenes kémiai mahjong-játék a http://www2.stetson.edu/mahjongchem/ címen érhető el a Stetson Unversity jóvoltából.

Az alakzatok között a Turtle (teknős) leginkább hasonlít a szokványos játékhoz. A feladatok közül választhatunk az oxidációs számmal kapcsolatos téglákat, vagy gyakorolhatjuk a bonyolultabb ionok angol elnevezését is. A kedvencem a vegyértékhéjjal kapcsolatos leosztás. A kémiai elemek elektronjai ugyanis nagyon sok szempontból egyenrangúak, de karrierlehetőségeik mégsem egyformák. A nagybetűs élet igazából azoknak az elektronoknak nyílik meg, amelyek olyan energiájúak, hogy egy kémiai barátkozás (kötés) során reflektorfénybe kerülnek. A vegyértékelektronok kapnak társat vagy költöznek át egy másik atom háztartásába (ionos kötés). A vegyértékelektronok közül kerülnek ki a kovalens kötések szereplői is. 

Vegyértékelektronjai (a játékban: Valence electrons) minden elemnek vannak, de vannak olyan, amelyek kevésbé engedik őket bulizni (pl. a nemesgázok) és vannak igazán nagy vegyülős elemek is (pl. a halogének). A játékban atomokat, ionokat és a hozzájuk tartozó vegyértékelektronok jelöléseit kell megtalálni. Itt most 5 perc ijedelem jön, de utána végtelen nyugalom. Aki ijedős, innen már ne olvasson tovább, hanem kattintson ide.

Ezt a játékot akkor élvezhetjük igazán, ha egy periódusos rendszerre kacsintgatunk közben. Az s és a p energiaszinteket jelent. A 2s²2p⁶ azt jelenti, hogy a 2. héjon (ez a periódusos rendszerben a soroknak felel meg) 2+6=8 elektron van (ez a periódusos rendszerben a főcsoportokat adja meg). Vagyis a 2s²2p⁶ párja a neon (Ne), amely a 2. periódusban (sor), a VIII.a jelzésű főcsoportban (oszlop) található.

Ionok esetén viccesebb a dolog, mivel azoknál hozzá kell adni vagy le kell vonni annyi elektront, amennyi a töltésük. Például a Cl^- azt jelenti, hogy a klóratom beszerzett egy elektront a meglevő 7 mellé. Miért 7? Mert a VII.a főcsoportban lakik. Ráadásul a 3. periódusban, ezért olyan párt kell neki keresnünk, ahol az s és a p mellett 3-as van és összesen 7+1=8 elektron. A 3s²3p⁶ pont megfelel.

A játék kifejezetten az egyszerű esetekkel szórakoztat, hiszen csak s és p van. Az s szinten maximum 2 elektron lehet, a p szinten pedig 6. A kémiaórák legnyugisabb szereplői vannak a játékban, hiszen nincsenek átmeneti fémek (nekik d szintjük is van) vagy még ravaszabb f mezős fémek.

Aki megunja a kémiai játékot, igazi mahjongot is kérhet, de aki virtuóz, az vizes oldatban csapadékot adó párokat is kereshet. Egy jó kémiakönyvet nem helyettesít ez a játék, de a kémia lovagjai és lovaglányai jól járnak vele.

Ez a helyzet.

1972. december 19-én járt utoljára ember a Holdon. Az utolsó küldetés, az Apollo 17 volt, amelynek tagjai kifejezetten nem tétlenkedtek. Számos vizsgálatuk mellett kb. 110 kg kőzetet hoztak a Földre. Ez a kőzetmennyiség és a korábbiak adott munkát azoknak az amerikai és japán tudósoknak, akik a holdi kőzetben rejtőző vizet vizsgálták. Kísérleteik eredményeképpen úgy tűnik, hogy a Holdon talált víz nem olyan, mint az, amely oly fontos a mi bolygónkon.

Holdséta (Apollo 17)

A Holdon talált kőzetekben, például az apatitban a vízmolekulák hidrogénatomjai között nagyobb arányban van a nehézhidrogén (deutérium) a könnyebbik hidrogénizotóp mellett, mint a földi vízben. Az eredmények arra utalnak, hogy az arány hasonlatos ahhoz, amit üstökösöknél (pl. Hale-Bopp) mértek. A holdi víz eredete tehát gyaníthatóan holdonkívüli eredetű. Cikkükben a kutatók arra is utalnak, hogy az óceánok vizében is magasabb a deutérium-atomok száma, mint az édesvizek, felszínalatti vizek esetében. Ezt is azzal magyarázzák, hogy a Földet is jócskán eltalálták a piszkos hógolyók, azaz az üstökösök.

Ez a helyzet.

 Az Apollo 10 vezérmodulja a londoni Science Museumban