Az arzén kétségkívül a történelem legismertebb mérgező anyaga (amúgy az utónévkönyvben szereplő férfinév is). Valójában több méreganyagról van szó, mert arzénnek nem mindig csak az elemi arzént nevezték, hanem vegyületeit is. Ezek közül a fehér színű, az elemi arzénnél sokkal mérgezőbb arzén-trioxid (As₂O₃) volt a legelterjedtebb (fehér arzén). 

Azt, hogy a tudósok erősen politizálnak, látjuk. Arra is van példa, hogy oldószerként viselkednek a politikában, vagy éppen polarizálnak. Valamiért azonban a kémikus nőknek nagyon jól megy a politika.

Az első a sorban egy 20 éve le- és eltűnt politikusfeleség, aki valójában nem volt vegyész. Elena Ceausescu a román diktátor Nicolae Ceausescu felesége volt. Érettségivel nem rendelkezett, mivel a 4. osztály után nem folytatta diákéveit, mégis kémikus tudósként kellett tisztelni. Állandó megszólítása ez volt: akadémikus mérnök doktor Elena Ceausescu. Nem volt komoly kémiai tárgyú könyv Romániában, melyben nem szerepelt volna szerzőként. Számos szabadalmat kötöttek (mesterségesen) a nevéhez. Szállóige lett az, hogy a szén-dioxidot, a CO₂-t úgy nevezte, hogy „codoi” vagyis cokettő (ez románul farkat jelent). Számos vers, dal, kórusmű készült róla, nem beszélve a festményekről.
A kémiai enciklopédia (Enciclopedia de Chimie) szerkesztőjeként is természetesen az ő nevének kellett az első lapon szerepelnie. A kiadvány E betűnél járó, 1989-es kiadásában már nem szerepel a neve. 1989. december 25-én férjével együtt, gyanús körülmények között kivégezték.

egy viszatekintés Elenára (most talán vicces, de akkor nem volt az)

Az Egyesült Királyság egyetlen női miniszterelnöke Margaret Hilda Thatcher (született Roberts) szintén vegyész volt. A Vaslady megnevezést persze nem az 26-os rendszámú elem miatt, hanem politikája miatt kapta a szovjetektől. 1947-ben végzett kutató kémikusként és csak néhány évig dolgozott, majd a politika és leendő férje felé fordult. Később jogész, akarom mondani jogász lett a felejthetetlen hajszerkezetű asszony, aztán oktatásügyi miniszter. 1982-ben egészen más reakciókkal foglalkozott. Ezek közül a legexotermebb a Falkland-szigeteknél lezajlott háború volt Argentína ellen. 1990-ben távozott hivatalából és a kötiszteletnek örvendő bárónő 2013-ban 87 éves korában távozott végleg a földi "laboratóriumból".

Jelenleg Európa legsikeresebb politikusnője a német kancellár, Angela Merkel. Fizikusként végzett a Lipcsei Egyetemen, de doktori disszertációját kvantumkémiából írta. Számos publikációban szerepel társszerzőként például kémiai reakciók mechanizmusával kapcsolatos témákban. Kutatóként a fizika és a kémia határvidékén kalandozott, majd 1989-ben a berlini fal leomlása őt is a politikába küldte.

vicces képsorozat Merkelről

A macedóniai parlament sincs kémikus hölgy hiányában, ugyanis Blagorodna Mingova Krepieva vegyészmérnök. A politikus hölgy kémiai ismeretét jelenleg főleg a konyhában gyakorolja, ahogyan egy hírben olvasható.

A sor biztosan folytatható és persze egészen más sorok is lehetnek. Talán a logopédus politikus hölgyek is sokan vannak, vagy éppen az agronómusok. Murphy azt mondta, hogy ami büdös, az kémia. Ilyen szempontból egy vegyésznek a politika nem nagy ugrás.

Ez a helyzet.

ui: Frissített változat.

Fejükhöz kaptak-e a fizikatanárok? Az ősz ugyanis érdekes hírt hozott. Kutatóknak ugyanis sikerült mágneses monopólust előállítaniuk. Abszolút premier. Nem dipólust, hanem monopólust! Hagyok egy kis időt izgalomba jönni.

Az iskolában ha mást nem, azt mindenki megtanulja, hogy akármeddig fűrészelgetjük ketté a mágnesrudakat, mágnespatkókat és a hűtőmágneseket, azoknak mindig két pólusa lesz. (Egy darab északi és egy darab déli.) Talán még az a meggondolatlan mondat is elhangzik a suliban, hogy mágneses monopólus nincs. Pedig Paul A. M. Dirac elméleti fizikus meg is jósolta, hogy lennie kell mágneses monopólusoknak. Diracról ne felejtsük el, hogy Wigner Mancit vette feleségül, ezért Wigner Jenővel sógorságba került. Még a házasság előtt, 1931-ben állt elő Dirac azzal, hogy léteznie kell magányos mágneses monopólusoknak, hasonlóan a kétféle, magányosan is létező elektromos töltésekhez. Ezek a részecskék sokáig hipotetikusak voltak, de vajon most már nem azok?

A legtöbb portálhír úgy tálalja a felfedezést, mintha a Dirac-jóslat vált volna valóra, de mivel az újságírók jó része nem néz utána a témának, nem is ujjong és dobja el egerét extázisában a hír kapcsán. Ugyanis a mágneses monopólus megtalálása nagyon nagy esemény. Lenne. A Wikipédia magyar változata így tálalja (2009.10.24.), azonban az angol sokkal visszafogottabb és jelzi, hogy ez a mágneses monopólus, nem „az” a mágneses monopólus.
A 2009. őszén megjelent felfedezésben sok tudósnak volt szerepe. A kutatócsoportok mindegyike ún. spinjéggel dolgozott. A spinjég két dologban hasonlít a (víz)jéghez. A kristályszerkezete olyan, hogy az alkotó részecskék mindegyikét négy másik veszi körül úgy, hogy azok egy tetraéder egy-egy csúcsának helyén csücsülnek. A másik hasonlóság, hogy a középen levő részecskét a csúcson ülők közül kettő kedveli (vonzás), míg a másik kettő ikább a szomszéd tetraéder lakója felé kacsint. A H₂O esetében az O-atom van középen (nagy, üres karika) és a H-atomok (kicsi, teli körök) a csúcsokban.
A spinjég kristályrácsa ilyen, de az anyaga speciális. A mágneses monopólus jelenlétét kimutató tudósok ritkaföldfémek (Dy, Ho) titánvegyületeivel dolgoztak. A Dy₂Ti₂O₇ (diszprózium-titanát) esetében a Ti₂O₇^2--ion van a tetraéder közepében, a csúcsokban levő Dy⁺-ionok közül kettőnek a spinje (bizonyos mágneses tulajdonsága) egyik irányba, a másik kettőnek ellenkező irányba mutat. A kísérletek nem konyhai körülmények között zajlottak, ugyanis egy tökéletes kristályt kb. 1 K hőmérsékletre (-272 Celsius fok) hűtöttek, mágneses térbe tették, majd neutronokkal sugározták be. (Szóljon, akinek ilyen konyhája van.)

A hétköznapi életben használt állandó mágnesek anyagában a fent említett spinek azonos irányba mutatnak, ezért is tartós a hatás. A spinjégben kétféle irány van és a kristályban az azonos irányban álló spinnel rendelkező részek kacskaringós csöveket (spagetti) alkotnak. Ezeket Dirac-húroknak vagy spin-spagettiknek nevezték el. A kutatók a neutronok segítségével térképezték fel a spagettiket és azt találták, hogy azok mérete befolyásolható. A kísérletek során ezek a spagettik úgy viselkedtek, hogy az egyik végük északi, a másik pedig déli pólusú volt. A spagetti-végeken levő mágneses monopólusok csak és kizárólag ezekben a különleges anyagokban léteznek, itt azonban mérhetőek és akár hasonlóan mozoghatnak, mint az elektromos töltések. El is nevezték az ő tevékenységüket magnetromosságnak.
A spinjégben kimutatott mágneses monopólusok nem azok az igazi részecskék, melyeket Dirac megjósolt, de a gyakorlati jelentőségük így sem kicsi.
A fizikatankönyveket nem kell kidobni, a fizikatanárok a fejükhöz kaphatnak, de nem „azért”, hanem „azért”.

Ez a helyzet.