A nanotechnológiáról egyre többet hallunk. Néha túl sokszor, így lassan immunissá válik rá a tévénéző, médiafogyasztó ember. Az utóbbi időben a vízinövények celebje, a lótusz is adott egy leckét nanotechnológiából. Ezt a leckét Wilhelm Barthlott, a Bonni Egyetem kutatója tanulta meg elsőként.

A mellékellt képen (készítette: DavidGardinerGarcia) is látható növény szépen őrzi tisztaságát piszkos környezetben is. A levelei rendkívül ügyesen tisztíják önmagukat oly módon, hogy a vizet ellentmondást nem tűrve paterolják ki házuk tájáról. Ezt a tulajdonságát figyelte meg Barthlott és látott perspektívát az öntisztító anyagok fejlesztésében. Először egy olyan kanalat készített, amelyről minden nyom nélkül, könnyedén lecsúszik, lecsorog a méz. Ezzel győzte meg a befektetőket. Azóta sokféle hasonló terméket állítottak elő.

A lótuszvirág titka az, hogy a levelek felülete erősen víztaszító (hidrofób), azaz szuperhidrofób. Egy üveglapon a vízcsepp lustán elterül, lapos dombocskát formázva. Egy víztaszító felületen a vízcsepp sokkal gömbölyűbb és ez fokozódik a lótusz levelén, ahol szinte gömb alakú. Ez látszik tanakawho fotóján.

A gömb alakú, nem szívesen látott cseppek legurulnak a levélről és az útjukba kerülő (vízoldható) piszkot is viszik magukkal. A lakásban ritkábban találunk lótuszt, de a barack előfordul. A barack segítségével lehet megérteni a jelenség magyarázatát.

A lótusz leveleinek (és a baracknak) a felülete nem sima, hanem mikrométer nagyságrendű pici csúcsocskák (baracknál nagyobb szőröcskék) vannak. Ezek vége erősen víztaszító, amely a meg is pecsételi a vízcseppek és vizes oldatok sorsát.

Készítettem pár fotót, melyeken látszik, hogy ez a kedves gyümölcs sem szereti a vizet és a cseppek igyekeznek eltávozni. A jobb oldali képen az is látszik, hogy a vízcsepp nem terül el olyan nagyon, mint az üveglapon, igaz a lótusz levelének teljesítményétől elmarad. A barackot azért vizesre lehet mosni, ha a kezünkkel segítünk legyőzni a szőröcskéket.

A lótusz levelének a felszínét elektronmikroszkóppal sikerült megnézni néhány évtizeddel ezelőtt. A szuperhidrofób anyagok, felületek előállításához van szükség a nanotechnológiára, hiszen parányi, víztaszító csúcsocskákat kell felvinni különböző anyagokra. A nanotechnológia, ahogyan a neve is mutatja, ebben a parányi mérettartományban hoz létre érdekes szerkezeteket. Jelen esetben aprócska műanyagcsúcsocskákat.

Az alábbi felvételen a lótuszt láthatjuk működés közben:

A következő filmecskén egy szuperhidrofób bevonatot látunk, mellyel bemutatják a lótusz-hatást.

A takarítók álma ez a szőnyeg:

Ezek az anyagok az élet sok területén fognak elterjedni. A gépkocsi szélvédője is bevonható ilyen anyaggal és akkor az esőcseppek a menetszélben le(azaz fel)gurulnak. Még nagyobb eredmény megmenekülni a kárpittisztítás macerájától, ha vásárolunk az autónkba néhány lótuszülést.

Ez a helyzet.