A vízgőz ugyanis színtelen, légnemű anyag. Ráadásul a folyadékok (pl. a víz) minden hőmérsékleten párolognak, ráadásul az emberek testén levő nedvek is párolognak, ráadásul állandóan. Ez gáz, vagyis csak gőz. (Ez nem vicc.)
Amikor az ember a gőzfürdőben van, vagy zuhanyfülkében tölti drága idejét a forró víz alatt, úgy mondjuk gőzben van. Pedig nem. Vagyis igen, de a ködhöz vagy füsthöz hasonló képződmény nem a gőz.
A képen látható gőzmozdony kiengedte a gőzt, mely a hidegebb levegőben levő pici porszemcsékre kicsapódott és fehér felhőcskék módjára ficánkol. A zuhanyfülkében vagy a fürdőben sem a gőzt látjuk, hanem a gőzből kicsapódott vizet.
Amikor vizet forralunk, egy jó ideig nem látjuk az egyre fürgébben távozó vízgőzt. Ha odatesszük a kezünket az útjába, meg is van a bizonyság.
A gőz nem gáz. A gáz sem gőz. Fentebb sem tréfálkozás okán hoztam őket szóba. A gőz ugyanis abban különbözik rokonától, hogy nyomás alatt cseppfolyóssá tehető. Ekkor ugyanis fehér köpenyben, szigorú tekintettel, olyan közel kényszerítjük a részecskéket, hogy az már maga a folyadékállapot. A PB-gázt (propán-bután) is folyadékállapotban tárolják a palackban, mert így sokkal (nagyon sokkal) kevesebb helyet foglal.
A gáz kinőtte gőzkorát és egy bizonyos hőmérsékletnél melegebb lévén már nem cseppfolyósítható. Ez a (neve szerint kritikus) hőmérséklet az anyagra jellemző, de függ a nyomástól is. A gőz még bevállalja, a gáz nem. Hiába, ilyen a nagykorúság.
Ez a helyzet.
A fényképen a nagycenki Széchenyi Múzeumvasút András nevű mozdonya látható. Ajánlom mindenkinek az utazást.
Hozzászólások