Felnőtteket kértem arra, hogy rajzoljanak atomokat és molekulákat. Nem azért tettem, mert kíváncsi voltam, hogy okosabbak-e mint egy ötes. Mert amúgy okosabbak voltak. Ráadásul tudták, hogy nem igazán van jó megoldás.
Bocsássuk előre: a kémiatanárok csak azért rajzolnak a táblára ilyesmit, mert modellekkel dolgoznak vagy pedig leplezik az igazságot.

Nézzük meg, milyen atomképek voltak a rajzolók fejében.


Ez az atom nemzetközileg ismert jele. Ez az atom Bohr-Sommerfeld-féle modelljének az ábrázolása. Ebben az atommag körül csak bizonyos ellipszis alakú pályákon keringenek az elektronok. Ez az atom utolsó, jól rajzolható modellje, mely a XX. sz. 20-as éveiben meg is dőlt.



Itt a szerző ugyancsak a Bohr-féle modellre utalhatott, de túl nagynak mutatja az atommagot, mely a valóságban tízezerszer kisebb mint maga az atom. Például ezért is bátor dolog atomot rajzolni. De ahogyan a föniciaiak is mondták: atomot pedig rajzolni kell. (Nem is mondták.)




Ez a piros rajz valószínűleg az atommagban levő protonok és neutronok tumultusát szeretné érzékeltetni atomrajz helyett.
Ha mégis atom lenne, akkor a Thomson-féle mazsolás puding juthat eszünkbe. Ebben a mazsolák a negatív töltésű elektronok, a puding egy pozitív töltésű massza. Ezt a kedves modellt 1909 körül Rutherford kísérlete a történeti érdekességek közé tette.



Nem cicózott a szerző. Tisztázta, hogy az atommag pozitív, a körülötte levő rész pedig negatív. A méretarányok tekintetében jobb lenne a mákszem a focipálya közepén hasonlatával élni.



Itt a XX. század első évtizede köszön nekünk. (Helló.) A szerző itt alighanem a Rutherford-kísérlet eredményére, az atom bolygómodelljére utalt. Az elektronok úgy keringenek az atommag körül, mint a bolygók a Nap körül. Csodaszép modell, de már születésekor kiderült, hogy hibás.



Ez a rajz egy sütire emlékeztet (madártávlat). Nem tudom, hogy a középső pötty mire utalhat. Lehetne egy proton az atommagban, de akkor az elektronfelhőben levő vonalkák 1 darab elektront jelölnek, amint a kvantummechanika törvényei szerint nem látszik, helyét csak sejtjük. Az elektronfelhőt éppen  ezért nehéz lerajzolni. Az is igaz, hogy ez esetben a proton sem kis bogyócska, ő is kicsit "szétkenődik".



A legközelebb mai elképzeléseinkhez talán ez a rajz áll. Kérdés, hogy miként tudjuk magunkban elintézni, hogy a valósághoz ez áll a legközelebb, miközben a gerjesztést a Bohr-modellel szoktuk értelmezni, a héjak tanulásakor a diákok pedig olyasmit látnak a tankönyvükben, mint a bolygómodell.




Sokszor fordul elő velünk, hogy a memóriánkba égett tankönyvi ábrák eltakarják azt a képet, amely a valóságról kialakulhatott volna bennünk pl. az atomokról.
Ez a helyzet.