Ki ne tette volna fel a kérdést, hogy mi van a csíkos fogrém tubusában, illetve, hogyan tessékelik be a fogkrémet oda? Egyáltalán miért nem keveredik össze a két-három-négy színes csík?

A csíkos fogkrém elsősorban azért csíkos, hogy őt válasszák a vásárlók és nem a monokróm társait. Igaz, azok egyéb ígéretekkel igyekeznek elnyerni a fogkefére jutás jogát. Érdekes kérdés, hogy a hiszékeny (ez egy enyhén mentolos kifejezés) vásárlók számára készített homeopatikus fogkrémben milyen hordozóanyagba keverik a nagy semmit. Nehogy a hordozóanyag véletlenül fogkrém tulajdonságú legyen. Mert ha az, akkor minek a kimutathatatlan hatóanyag...

by bradleypjohnson

Van, aki egy késsel bekukkantott a tubusba és ezt látta (óvatosan érdemes nézni, mert sajnos zenei aláfestés is van, ami tematikusan illeszkedik :-)):

Látható, hogy nincs szükség belső, külön kamrákra a színes csíkok számára, ahhoz hogy csak a kupak közelében találkozzanak. A gyártás során eleve különböző színű, esetleg különböző feladatkörű fogkrém masszákat készítenek. Például az egyik erősebben mentolos, hogy az idegvégződésekre hatva úgy érezze a fogmosó halandó, hogy hűvös van a szájának az ő üregében. A másik massza lehet, hogy kis szemcséket tartalmaz, amelyek dörzsanyagként funkcionálnak és segítenek lebontani a rosszarcú baktériumok által gyártott lepedéket. Persze nem hiányozhat a nátrium-fluorid sem a fogzománc védelme érdekében és még rengeteg vegyület kap beszállókártyát minden tubusba.

A csíkok szempontjából lényeges tulajdonság a rétegek különböző viszkozitása. A viszkozitás a belső súrlódás, amely akkor érvényesül, ha egy anyag részecskéi, részei elmozdulnak egymáshoz képest. Nagy viszkozitású például a szurok vagy az üveg (idegtépően lassan folynak), elég viszkózus a méz is, és kevéssé az a víz vagy a folyékony nitrogén. Mivel a csíkok viszkozitása különböző és az együttes haladásuk (áramlás) a tubusban lassú, ezért a rétegek nem keverednek.  Ez a lamináris áramlás, amely bizonyos sebességhatár felett megszűnik és turbulenssé válik, azaz a csíkok összekeverednének. Ehhez sokkal gyorsabban kellene nyomni a fogkrém tubusát.

így töltik a fogkrémet a gyárban - részlet a híres Hogyan készült sorozat egy darabjából

A fogmosás akkor is nagyon jópofa tevékenység, ha nem csíkos a fogkrém. Ám van, akinek fontos, hogy egy pár másodpercig lássa a színes rétegeket, mielőtt azok a fogkefe és a fogak martalékává válnak-

Ez a helyzet.

Ön tudatos korcsolyázó? Vagy csak örömködve csúszik mit sem törődve azzal, hogy mitől csúszik a jég? Ha nem tudja, hogy miért lehet csúszni a jégen, akkor olvassa el ezt a bejegyzést és ezután sem fogja tudni, de egészen máshogyan, mondhatni minőségi módon nem fogja tudni.

Az idők folyamán több elmélet igyekezett magyarázatot adni, hogy miért csúszkálnak az emberek és egyéb tárgyak a jégen. Három magyarázatot sorolnék fel itt (az elnevezések nem hivatalosak, csak kitaláltam őket a könnyebbség miatt): 

• • • • • • • "Régi I." - könnyen érthető, de nem igaz
            • "Régi II." - még könnyebben érthető, kicsit snassz, túlhaladott
            • "Új" - nehezebben érthető, izgalmas, de nem teljesen eldöntött

A korcsolyázás és a csúszós jég régi valószínűleg még mindig felbukkan a fizikaórákon a suliban, amikor hőtanról esik szó. A "Régi I." elmélet szerint ugyanis amennyiben a jégre nyomást gyakorlunk, annak fagyáspontja nyomásfüggő lévén egy kicsit lecsökken. A korcsolya ugyanis kicsi felületen érintkezik a jéggel és a nyomás nagyobb, mintha cipőben lennénk (a nyomás az erő és a felület hányadosa). A fagyáspont csökkenése miatt a jég hoppon marad és azonnal olvadni kezd a teteje. Eszerint az így kialakuló vízrétegen csúszna a korcsolya, de a régi elmélet alapján valójában csak nagyon picit, sőt icipicit csökken a fagyáspont. Ráadásul a jég akkor is csúszik, ha cipőben vagyunk, ha hason csúszunk rajta vagy esetleg jegesmedvék vagyunk. Az alábbi kedves videóban éppen ezt a régi, de hibás elméletet ismertetik, miután kedves emberek nagyon hibás ötletekkel állnak elő :-)

A "Régi I." elmélet valóban régi. 1886-ban egy John Joly nevű mérnök kiszámította, hogy a fagyáspontot a korcsolya által kifejtett nyomás -3,5 Celsius-fokra is leviheti. Ez érdekes, de ha jegesmedvék vagyunk, akkor ennél sokkal alacsonyabb hőmérsékleteken mászkálunk, a jégkorongozók kifejezetten -9 Celsius-fokos jégen szeretnek játszani. A sarkkutatók -30 Celsius-fokon is vidáman csúsznak, ha úgy tarja kedvük.

A nyomás okozta fagyáspontcsökkenés mellett persze a jég és a korcsolya (vagy bármi) közötti súrlódást is figyelembe kell venni, ugyanis az így termelődő hő is jégolvasztó hatású. Ezt sem tegnap sütötték ki, ugyanis 1939-ben két angol tudós a "Régi I." elmélet helyett a súrlódásra és annak hőhatására alapozó "Régi II." elméletet javasolt. Sajnos a hidegebb jégen való csúszásra ez az elmélet sem ad megnyugtató magyarázatot, mert a számítások szerint az olvadáshoz szükséges hőt, csak a korcsolyázó által kifejtett nyomóerőnél sokkal nagyobbal lehetne elérni. 

Valójában az Új elmélet gyökerei is a régmúltba nyúlnak vissza. Faraday, aki nem kevés szintet húzott fel a tudomány nagy építményére, 1859-ben úgy vélekedett, hogy a jég felszínén érdekes folyadékréteg van, ami számos jelenség magyarázatában játszhat fontos szerepet. Száz év telt el és egyre több tudós kezdett méréseket végezni a jég felszínével kapcsolatban. Igyekeztek megmérni a felszíni réteg vastagságát, szerkezetét. Ezen a területen az egyik legismertebb szaktekintély Somorjai Gábor, magyar származású, az Egyesült Államokban élő kémikus, a felületi kémia egyik legnagyobb alakja, aki a 2002-es Téli Olimpiai Játékok jégügyi szakértője is volt, a számos, nagyon rangos tudományos kitüntetése mellett. (Somorjai Gábor családját 1944-ben a Raoul Wallenberg segítségével kapott svéd útlevél mentette meg a náci haláltáboroktól.)

Az "Új" elmélet szerint a jég felszínén levő molekulák olyan különleges módon mozognak, hogy az egy folyadékszerű rétegként viselkedik. Somorjai és kutatócsoportja mérései szerint a vízmolekulák kb. fele fel-le mozog (rezeg) a jég felszínén és ennek a jelenségnek köszönhető a csúszós réteg kialakulása, amihez nem szükséges sem a korcsolyázó, sem a jegesmedve. A jég felszínét nagyon sokan vizsgálták, számos eredmény megerősíti a különleges réteg meglétét, de van, aki szerint ez nem játszik olyan fontos szerepet a korcsolyázásban. Ezért csak azt mondhatjuk a tudatos korcsolyázóknak, hogy az itt Újnak nevezett elmélet csúszott eddig a legjobban. 

Ez a helyzet. 

(Aki szeretne a szobában érdekesen jeget készíteni, nézze meg a Szertár.com videóját.)

Karácsonykor a beiglit nem a fénysugarak károsítják, hanem sokkal inkább mechanikai hatások. Azaz nem annyira nézzük, inkább esszük. Pedig nézni is érdekes, ha van egy kis mikroszkópunk.

A képen a darált mák látható kb. 200-szoros nagyításban. A mákszemek az ópium történetének mellékszereplői voltak sokáig az ópium mellett. Az ópium a mák megszáradt tejnedve mintegy 25 féle alkaloidát tartalmaz, nagyrészt morfint. A morfin ma már nem ópiumból készül, hanem egy magyar gyógyszerész eljárása alapján mákgubóból.

A mákos beigliben is megtalálható a morfin kis mennyiségben, de ettől még nyugodtan fogyasztható, kivéve, ha élsportolók vagyunk és nem szeretnénk gondot a doppingellenőrzésen. 

A mákot már évezredek óta használják, például kenyéren, péksüteményen. A fenti képen már a mákos beigli egyik máksávját látjuk a szomszédos tésztasávval. A határvonal nem olyan éles mint mondjuk a két Korea között. A mákszemek E-vitamin források, tartalmaznak kötött formában fémionokat (pl. kalciumot, cinket, rezet) és olajtartalmuk is számottevő. Olyannyira, hogy mákolajat is sajtolnak belőlük.  

A képen kb. 20-szoros nagyításban látható egy dióbéldarabka. A dióbél 50-70%-át zsírsavak teszik ki, amelyek nagyobb része többszörösen telítetlen, azaz jócskán tartalmaznak például kettős kötéseket. Hasonszőrű társaihoz (mandula, mogyoró, földimogyoró) képest a dió több antioxidánst is tartalmaz.

A 200-szoros nagyítású felvételen a diós beigli határvonalainak egy kicsi darabja látszik. A sütéskor a dióban található vitaminok és aminosavak sajnos pórul járnak, így az eredmény inkább finom, mint egészséges. A nyersen fogyasztott dió azonban jó ajánlólevelekkel rendelkezik, csak előtte ki kell tessékelni a csonthéjából.

A beigliben olykor mazsolaszigeteket is találhatunk. 200-szoros nagyításnál a mikroszkóppal ott is észrevesszük a mazsolafoszlányokat, ahol szabad szemmel nem is tűnnek fel a diós töltelék sűrűjében. A mazsoláról sokan azt tartják, hogy egy szomorú szőlőszem. A mazsolák nagy mennyiségű cukrot tartalmaznak, de megtalálhatók bennük polifenolok és flavonoidok is, hiszen szőlőszem eredetüket nem tagadhatják meg.

A beiglit nézni érdekes, de ritka elfoglaltság. Persze nézni egészségesebb, mint megenni, így aki vigyáz a szénhidrátbevitelére, inkább nagyítóval vagy mikroszkóppal közelítsen ezekhez a sütemény-féleségekhez.

Ez a helyzet.