Az energiaválság szó egyre gyakrabban buggyan elő az emberekből. A problémák felbukkannak a benzinkútnál, a televízióban, a közüzemi számlákon. Egy kiadós gázvita még a közutálatnak örvendő atomerőművek ázsióját is növeli. Nem lehetetlen, hogy az emberek energiahordozókról beszélnek a Combinón, a piactéren vagy az óriáskeréken is.

  Egy olyan energiadús játékot ajánlok, mely lényegében egy kis gyorstalpaló tanfolyam. Gyorsan növeli az önbizalmat egy energiaforrásos beszélgetésekhez. Mi több, a játék ideje alatt hatalmasnak érezheti magát bárki, hiszen egérrel telepíthet erőműveket.

A játék neve Energyville. Egy város energiaellátását kell biztosítanunk kezdetben 8, majd 10 féle energiaforrással. Magunk választjuk ki ezek helyét és számát. A program tüstént jelzi, hogy hol tartunk a város energiaéhségének csillapításában és mi a helyzet a környezeti hatásokkal, a költségekkel és a biztonsággal. A vizuálisan is kellemes alkalmazás sok háttérinformációt is tartalmaz. A város által igényelt energiamennyiséget először a 2007-2015 időszakban kell biztosítanunk.

Az első felvonás után bizonyos változások történnek, melyekről a program angolul be is számol rövid hírek formájában. Itt kapunk jó és rossz híreket is. Például fejlődik a technológia, új erőművet is kapunk (mindenki vágyálmát a fúziós erőművet) és gondok is fellépnek, károkozás is megesik (pl. terrortámadás). A játékos kedvű energista háromféle forgatókönyvből választhat a második kör előtt.

Bármikor növelhetjük vagy csökkenthetjük az erőművek számát aszerint, hogy az energigény kielégítését tűztük zászlónkra (pikk-pakk felhúzunk két atomerőművet) vagy a zöld lelkületünk harangozik (atomerőmű eltűntetve, hajrá szélkerekek, biogáz erőmű).

A játék végén szembesülhetünk elért eredményeinkkel és talán azzal is, hogy nem is olyan egyszerű az energiaellátás. A horror akkor lenne teljes, ha a program még több politikai fordulatot tartalmazna a valósághűség kedvéért. Persze egy valósághűbb játékban a sikerélmény esélye incifinci lenne.

Ezt a tananyagot az európai tananyagtáron keresztül találtam meg. Ajánlom mindenkinek, mert az energiaforrásokkal kapcsolatos ismeretszerzés kis energiabefektetést igényel, de jó a hatásfoka és az örömindexe. Ez nem kevés egy olyan világban, amelyben alig tudják az emberek, hogy mi is az energia valójában.

Ez a helyzet.

Nem a szilveszterkor fogyó jelentékeny mennyiségű szénsavas folyadékról lesz szó. Aki hosszabb ideig állomásoztatta ezen szénsavas nedűket a testén kívül, láthatta, hogy a vízben oldott szén-dioxid annál tovább vendégeskedik, minél nagyobb a nyomás (dugó) és minél hidegebb van (hűtő).

Egyesek a hűtőszekrénybe tartott pezsgő üvegét egy kiskanállal torlaszolják el. Ilyenkor a dugó valahol távol bulizik és egy kiskanállal kevesebb áll rendelkezésre a konyhában. A fürdőkádba bezzeg nem teszünk kanalacskát.

A szén-dioxid köztudottan nem megfelelő helyettese az oxigénnek. A légzés általa kifejezetten nehézkes, sőt egyenesen kibírhatatlan. Sok szén-dioxid gáz vesz minket körül, de ez arányaiban is sokkal kevesebb annál, amennyi ártana a szervezetünknek. A CO₂ gyilkos hajlama akkor mutatkozhat meg, amikor nagy mennyiségű gáz ömlik az emberre. Így járhatunk, ha sokat mocorgunk és nem vigyázunk például egy szén-dioxidos mofettában.

Vulkanikus vidéken a természetes "szódavíz" és számos ásványvíz is tartalmaz szén-dioxidot. Ezekben azonban annyi az oldott gáz, hogy távozáskor (miként a pohárban is látszik) nem mérgező.

A gyilkos hajlam akkor mutatkozik meg, amikor valamilyen okból nagyon sok CO₂ oldódik a vízben és valamilyen okból hirtelen távozik. Képzeljünk el egy hatalmas ásványvizes palackot. De olyan nagyot, hogy a szája nagyobb területű, mint a Margit sziget. Ha valami okból ezt a "palackot" felrázzuk, akkor a gáz kiszabadul és megvan a baj.
1986-ban egy kameruni tónál ez megtörtént. A Nyos nevű krátertó mélyéről felszabaduló szén-dioxid 1700 (!) ember halálát okozta.
A vulkanikus eredetű szén-dioxid beoldódott a tó mélyén levő vízbe és a nagy nyomás miatt (ránehezedő vízrétegek) sokkal nagyobb mennyiségben, mint a felszínen tette volna. A "bubiknak" persze nyoma sem volt, hiszen oldott formában volt jelen a gáz. (Ráadásul a szén-dioxid fizikai és kémiai úton oldódik a vízben.)
Azonban ilyenkor elég egy földrengés vagy földcsuszamlás és a korábban mozdulatlan víztömeg felkavarodik és hirtelen feltör a mérgező szén-dioxid. Ez történt Kamerunban is. A jelenséget limnikus kitörésnek hívják és bár igen ritka, különösen veszélyes akkor, ha a tó lakott terület közelében van. A Nyos esetében 25 km-es körzetben találták meg az áldozatokat, akiket álmukban ért a halál. Ilyen a kitörés után felkavart tó a Wikipédia képén.

Kamerunban egy másik, kisebb tó is (a Monoun) ilyen időzített bombaként terült el a természet lágy ölén. Francia tudósok közreműködésével sikerült elhárítani a nagy "bubi-veszélyt" a Monoun esetében és a Nyosnál is.
Hatalmas csöveket engedtek le a tó mélyére és lassan, hónapok alatt kiengedték a szén-dioxidot oly módon, hogy a felsznre hozták a vizet. Az így távozó gáz mennyisége már nem halálos. Ez látható a francia csoport honlapjáról származó webkamerás képen. Érdemes meglátogatni az oldalt, mert videó is látható.

Egy ilyen tisztító kúra sok hónapon át tart és sajnos nem oldja meg a problémát végérvényesen. A szén-dioxid forrása továbbra is fennáll. Az eljárás azért is hasznos, mert a jelenség nem csupán itt fordult elő. Indonéziában a Dieng fennsíkon is találhatók ilyen vulkanikus tavak, ahol a szén-dioxid mellett a kén-dioxid is jelen van. Az alábbi videót egy ilyen tónál rögzítette egy turistacsoport.

Ez a helyzet.

Bizonyos mumusszavaktól félnek az emberek. A nukleáris szó ilyen. Száműzni is kellett az NMR rövidítés kórházi változatából. Az MR sokkal jobban hangzik. Egy régi paródiában szerepelt, hogy a Fegyver- és Gázkészülékgyárat biztonsági okokból és Gázkészülékgyárnak kellene hívni.

A rádiumemanáció egy igazi „nevezéktani kövület”, mely rengeteg weblapon szerepel. Sok fürdő és település büszke arra, hogy a hévízben, illetve annak gőzeiben jelentékeny mennyiségű rádiumemanáció van.

Egy kis magyarázat:

Aki hirtelen nem tudja, hogy mi az az ionium, kérem, hogy ne vonuljon azonnal kolostorba. Ez az idézet ugyanis egy olyan könyvecskéből van, amely akkor jelent meg, amikor az első magyar keresztrejtvény, valamint József Attila Nem én kiáltok című (második) kötete.

1925-ben vagyunk, amikor az atomokról sok mindent tudtunk, de Weszelszky Gyula, a Szent István Társulatnál (!) megjelent könyvében még nyoma sem lehet az akkor felfedezett kvantummechanikának. Az ioniumról és a rádiumemanációról is főleg kísérleti tapasztalatok voltak. De mik ezek? A kémiaórákon nem hallottunk ezekről.

Ez a táblázat elárulja, hogy a radioaktivitás környékén kell keresgélni. Látható, hogy több érdekes név is felbukkan. Akkoriban már ismerték a radioaktivitás jelenségét, vagyis azt, hogy bizonyos atomok egyszer csak bomlásnak indulnak, és valamilyen más atom keletkezik belőlük.

Képzeljünk el egy rakás, ravasz lelkületű almát. Kívülről egyformának tűnnek, de tárolás közben némelyek se szó, se beszéd hirtelen barackká változnak (miközben egy kis porszem elszáll). Ha elég sokáig várunk, oda a sok alma. Sőt! Az is lehet, hogy a barackok sem férnek a bőrükbe, hanem idővel szilvává bomlanak (miközben egy kis porszem elszáll) és a szilva is tovább.

A radioaktív atomoknál ún. bomlási sorok lehetnek, mivel a bomlás eredménye is radioaktív és tovább bomlik és az is tovább. Ha a sarkon találkozunk a bomlási sor egy tagjával, akkor nem kell a tenyerébe néznünk és megmondhatjuk, hogy miből alakult ki és mivé lesz.

A 226-os tömegszámú rádiumizotóp például alfa-bomló. Ez azt jelenti, hogy egy 4-es tömegszámú alfa részecske távozik belőle és egy 222-es tömegszámú atom lesz belőle. Ez az új atom nem rádium, mert a protonszáma is csökkent kettővel. Pillantsunk a táblázatra! Ez a rádiumemanáció, melyet ma ne hívjunk így a diszkóklubban, mert a dj megmosolyogja. Nevezzük inkább radonnak. Azaz a Rn 222-es izotópjának. Ez az izotóp sem nyugszik, ő is radioaktív és ő is alfa-részecske távozásával bomlik. Ez azt jelenti, hogy tömegszáma szintén néggyel csökken, rendszáma (protonszám) kettővel. Ez a 218-as tömegszámú illető a polónium izotópja. 1925-ben még rádium A-nak nevezték.
A rádiumemanáció, azaz a 222-es radon nemcsak radioaktív, hanem gázhalmazállapotú is, ezért be lehet lélegezni. Bomlásterméke a polónium-218 már szilárd anyag. Az ioniumot ma tórium-230-nak hívjuk.

A gyógyvizes hirdetések összeállításakor valószínűleg korábbi kiadványokból dolgoztak. Azoknál pedig még korábbiakból és így tovább. Egyszer leírták a rádiumemanációt és hiába változik a világ, úgy maradt. De nem ez az érdekes.
Egy hévizi vendéglátó weblapon ezt találjuk: „A levegőbe távozó kén-hidrogén és rádiumemanáció belélegezve gyógyhatást eredményez: karbantartja a fáradt hangszálakat.”
Vajon mi lenne, ha azt írná, hogy a fürdőzők radioaktív, alfa-bomló radont lélegeznek be? A kén-hidrogén mérgező, de szerencsére büdős. ezért annyit nem lélegzik be az ember, amennyi ártana.
Az ország másik felén, Mátraderecskén nagyon is jól ismerik a radioaktivitást és a radont is. Hogy örülnek-e ennyire neki, mint Hévizen? Amikor a mofettáról van szó, bizonyára igen, de amikor a házakról... nem tudom.

Nem kell meglátogatnunk valamelyik hazai hévízforrást, a radioaktív radon mégis jelen van a lakásunkban. Most mindenki nézzen körül, hogy látja-e a radont. Nem látja.

A föld mélyében zajló radioaktív bomlások nyomán újabb és újabb sugárzó, tovább bomló izotópok keletkeznek. Így keletkezik a tórium bomlássorában az 1 perc felezési idejű 220-as Rn, valamint az urán sorában a 3,8 nap felezési idejű 222-es Rn (ő a bizonyos rádiumemanáció).

A radon a lakásokban is jelen van. Nagyrészt a talajból kerül oda, de az építőanyagból, a vízből, a városi gázból és a levegőből is származhat. A padlón a legmagasabb a radon koncentrációja és felfelé csökken. Éjjel a radon felgyülemlik, a szellőztetés és az ajtók nyitogatása nyomán azonban ez csökken. A tél az igazán "radondús" időszak, mert ilyenkor kevesebbet szellőztetünk, ráadásul a fűtött, meleg levegő felfelé áramlik és kiszökik a nyílásokon és a kéményeken. A radon koncentráció télen akár kétszerese lehet a tavaszinak.
A radon izotópok bomlása során radioaktív fémizotópok (Po, Bi, Pb) keletkeznek. Nemesgáz lévén, a radont belélegezzük és kilélegezzük. A fenti fémizotópok azonban ráülnek a porszemcsékre, a dohányfüst szemcséire és a tüdőbe kerülve bomlanak a tovább. A bomlás során szétrepülő alfa-részecskék akár akarjuk, akár nem, roncsoló hatást fejtenek ki.

Nem árnyalatnyi a két vélemény között a különbség. Van, aki szerint jótékony és van, aki szerint káros. A radioaktív sugárzás, gyógyításban való használata szinte egyidős magával a jelenség felfedezésével. A kockázat azonban biztos létezik. Az alfa sugárzás a legkevésbé roncsoló hatású, már a bőrünk is felfogja. De egészen más a helyzet akkor, ha egy alfa-bomló anyag a szervezetbe kerül, mivel ott a sejtek, szövetek kevésbé védettek.

A tüdőrák kockázata a radonnal kapcsolatban nehezen mérhető, mert nem tartózkodunk egész nap a szobában. Számos országban figyelmet szentelnek ennek a veszélyforrásnak, akár úgy is, hogy támogatást adnak a házak átépítéséhez is. Olvashatók elemzések a radonnak és bomlástermékeinek rákkeltő hatásáról, de olyanok is, melyek szerint kismennyiségű radioaktív radon jótékony hatású.
A budapesti Lauder Javne iskolában a ’90-es években működött RAD Lauder Labor keretén belül Dr. Tóth Eszter, illetve munkatársai és diákjai sokat tettek az ismeretterjesztés terén és méréseket is végeztek több ezer, háztartásban elhelyezett radon detektorral.

Akár rádiumemanáció, akár radon, nem árt időnként szellőztetni. A fejekben és a szobákban.

Ez a helyzet.