Az alumínium nagyobb barátja az embernek, mint a kutya. Gondoljunk csak a sok könnyű szerkezetre, a pehelykönnyű biciklikre, olyan tuti ötvözetekre, mint a repülőgépeknél használt duralumínium.

Fájdalom, az alumínium nem terem meg a szántóföldeken és alumíniumbányákban sem csákányozhatják derék bányászok csillapítatlanul csillogó csillékbe csillagfényes éjszakákon. Alumíniumot előállítani nem gyerekjáték. Nagyon sok elektromos energia szükséges hozzá (elektrolízis) és a sok szép eredmény mellett néha vissza kell pillantani arra, hogy a 13-as rendszámú barátunk milyen áldozatokkal jut a csúcsra.

2010. októberében az ajkai timföldgyár tározójából kiömlő vörösiszap három települést is elárasztott. A katasztrófa felkészületlenül érte a környékbelieket és a média sem tudta kémiai ismereteit mozgósítani a tudósításoknál.

A vörösiszap szomorú nyoma a derék alumínium előállításának. Az alumíniumot ugyanis timföldből, azaz alumínium-oxidból (Al₂O₃) állítják elő. Magyarországon már nem tesznek ilyesmit. A timföld sem terem mindenhol, azt a bauxitból állítják elő. Az aprított és őrölt bauxitból erős lúggal, a Domestos frontembereként is ismert nátrium-hidroxiddal (NaOH) vonják ki a timföldet érdekes tartályokban, érdekes hőmérsékleten. A kioldódó alumínium-oxidot tartalmazó lötty elindul a celebritás felé, hogy alumínium legyen belőle, de ami marad, az nem piskóta. A nátrium-hidroxid (vagy más néven marónátron) által ki nem oldott maradék szilárd anyag erősen lúgos állapotban megmarad. Ez a vörösiszap, amellyel semmit sem kezdenek, csak tározókban őrzik. Ez a maró hatású iszap önmagában is veszélyes hulladék és a környezet egyik Darth Vadere, de ha olyan baleset történik, mint amilyen Veszprém megyében is, a baj komolyabb. A maró hatás mellett a vörösiszap kellemetlen, a talajra káros vegyületek is tartalmaz.

A HVG kísérletet tett arra, hogy leírja, hogy mi a gond ezzel a vörösiszappal. Ne szépítsük, nem sikerült, de tanulságos állatorvosi ló lett a cikkből kémiatanárok számára. Idézetek jönnek.

"A vörösiszap egy 13,5 pH-értékű anyag, amely több fémet is tartalmazhat: alumíniumot, szilicíumot, nátriumot, magnéziumot, vas-oxidot, kalciumot, vanádium-oxidot. Ezeknek a fémeknek erős a maró hatásuk, amely nagyon kellemetlen, ha a bőrrel érintkezik."

A bőség zavarával küzdünk, ha javítanánk a pontatlanságok Everestjén. A vörösiszap nem egy anyag, hanem bizony sokféle anyag elegye. A felsoroltak közül az alumínium, a magnézium, a kalcium valóban fém, de nem elemi fém formájában van ott. Ha alumíniumdarabkák lennének benne, akkor ki lehetne szedni és felhasználni, de így van ezzel a Mg és a Ca is. A szilícium (így írják és nem úgy!) megsértődne, ha fémnek neveznénk, mert ő egy félfém és sokkal nagyobb karriert futott be, mint a legtöbb fém. Ő sem elemi állapotban állomásozik az iszapban, hanem vegyületek formájában. A vas-oxid (helyesebben inkább vas(III)-oxid) és a vanádium-oxid egy kicsit sem fémek. Fémvegyületek ők, kérem szépen. A vas oxidja felelős a vörös színért is (miként a Marson is). Ezek a derék elemek és vegyületek nem lennének ilyen ártalmasak, ha nem lenne az erősen lúgos közeg, amiben vannak. Innen a maró hatás, ne bántsunk szegény szilíciumot. 

"A toxikológus szerint akkor van nagyobb gond, ha 10 százalék fölötti a maró hatás, ilyenkor nem csak helyi tünetekkel kell számolni, ez már képes megváltoztatni a szervezet ph-értékét, amely akár a vörösvértestek széteséséhez vezethet, de veseelégtelenséget is okozhat. Az iszap által okozott fémtermelés hatással lehet az immunrendszerre is, fogékonnyá téve a szervezetet a különféle betegségekre – s ez a hatás nem azonnal jelentkezik, hanem napokkal később."

Először sikerült a pH-t leírni, másodszor már sajnos nem. A 13,5-es pH lúgos kémhatásnak igen nagy, de a vörösvértestekkel nem lehet csak úgy randizni. Ha az anyag bejut a szervezetbe és ott bebocsátást nyer a vérbe, akkor persze igen. Azt sajnos nem értem, hogy az iszap milyen fémtermelést okozott. Esetleg fémionok juthatnak be a szervezetbe és az terhelést jelent, de a fémionok nem a lábbelin vagy a nadrágon keresztül közlekednek. 

A cikk írója sajnos a humán beállítottságú többséghez tartozhat, úgy sejtem. Semmi gond ezzel, de amikor egy ilyen katasztrófa bekövetkezik, néha nem ártanak az annyira utált kémiai ismeretek. A helyiek sem hinném, hogy sokat gyakorolták, hogy mi a teendő, ha egy ilyen (nem lehetetlenül ritka) baleset bekövetkezik. A méregzöld olvasókat arra kérem, hogy ne a kémiai vegyületekre, hanem a mulasztó emberekre haragudjanak.

Akinek van ideje, nézze meg az Erin Brockovich - zűrös természet című alkotást.

Ez a helyzet.