A szaga nem kellemes és nem is egészséges belélegezni, mert roncsol mindeféle szerves anyagot (kedveseket és undorítókat is). Ózonlyuk különben nincs.
Na, most az ózondús levegő állítólag Jókai bátyánk ötlete volt, de nem olyan jó, mint a bableves. Ha az erdőben ózondús lenne a levegő, akkor ott nagyon rossz lenne a sok állatkának és növénykének. Ha teleraknánk fénymásolóval az erdőt, talán elérhetnénk valamit.
A földfelszín közelében csak akkor szeretünk ózonnal találkozni, ha például fertőtlenítésre használjuk. Itt jegyezném meg, hogy amúgy ózonlyuk az ugyebár persze nincs.
Egészen más a helyzet a magasabb légrétegekben. Ott az ózon egy gigasztár. A Napból érkező nagyenergiájú fénysugarakat önfeláldozó módon tartja tőlünk távol.
A légköri ózon a sztratoszférában az ultraibolya sugárzás (UV) hatására keletkezik a levegő oxigénjéből valahogy így:
először O2 = O + O, majd aztán O + O2 = O3
Az ózon önfeláldozása abban rejlik, hogy fény hatására el is bomlik és emiatt a sugarak nem jutnak le. Az ózon tudja a dolgát. Keletkezik és bomlik. Keletkezik és bomlik. Keletkezik és bomlik.
Gond van. Pár évtizede nem ez történik, hanem ez: keletkezik és bomlik, bomlik, bomlik, keletkezik, bomlik, keletkezik, bomlik, bomlik, bomlik. Ózonlyuk azonban nincs egy darab se.
Az ózon bomlását bizonyos rosszfiú-vegyületek segítik elő. Emiatt az ózonrétegben fogytán az ózon és pajzsként működik ugyan, de nem mindenhol véd már hatásosan. Az ózonpajzs nem lyukas (tehát nincs rajta lik), hanem blazírt pofával fogy, vékonyodik. Jobb lenne ezt a saját magunk által okozott galibát ózonréteg ritkulásnak nevezni. És küzdeni ellene.
Ez a helyzet.
Hozzászólások