Az arany nem tegnap kezdte építeni a karrierjét a periódusos rendszer elemei között. Nem hirdet, blogja nincs és mégis. Az arany még annyi fáradtságot sem vett, hogy a színét kölcsönözze valahonnan, mindenki aranyszínnek ismeri az arany színét.

Az arany színével semmi különös nincs, amíg kalózok kincsesládájára vagy éppen szórakoztató elektronikai csatlakozókra gondolunk. Az ékszerészhez betérve kiderül, hogy arany van "egy púpú, két púpú, sőt több".

Az aranyékszerek sem színaranyból vannak, mivel az arany (Au) nagyon puha egymagában és életképes koalícióra lép az ezüsttel (ez az ötvözet). De van fehérarany is, amelyben az arany mellett palládium (Pd) és ezüst is (Ag) van, esetleg ródium (Rh) bevonat is. Az ékszerek itt nem is állnak meg, hiszen a réz használatával az aranyötvözet színe a vörös irányába tolható. Nem ritka, hogy egy gyűrűben többféle színű aranyötvözetet is használnak. A Wikipédiából származó mellékelt ábrán látszik, hogy az ötvözőanyaggal hogyan lehet sáfárkodni a kívánt szín elérése érdekében. 

De a réz vöröses színe mégsem piros. A piros szín valahogy idegennek tűnik az aranytól. Pedig az arany ezzel a színével sem tegnap jelentkezett először. Akinek sikerülne egy aranydarabot 0,000001 centiméteres miszlikbe aprítania, az csudát ugyan nem, de piros színt láthatna. Ez megoldható, de leginkább oldatban, amelyben a kb. 10 nanométeres aranyszemcsék pirossá teszik a látványt. Ilyen, ma úgy mondjuk, nano méretű aranyszemcsék színezik pirosra a régi kelyheket, katedrálisok ablakainak piros színű üvegeit is. Olykor nemcsak nanoszemcsék, hanem arany nanocsövek is kialakulnak (kolloid)oldatban. A régi mesterek az aranyat királyvízben oldották fel és a kapott arany-kloridot (AuCl₃) adták hozzá az olvadt üveghez.

A nanorészecskék ma igazi sztárok. Régen is azok voltak, de a nanotechnológia létezése előtt inkább szürke eminenciások, ha éppen pirosak voltak is, mint a nanoarany.

Ez a helyzet.

 photo by by Le Petit Poulailler

 Ajánlott program mindenkinek: 

A Világegyetem még nem mutatta meg magát teljesen. Hiába tartunk házkutatást jobbnál jobb teleszkópokkal, kiderül, hogy a házigazda a cucc közel egyharmadát rejtegeti. Az Univerzum anyagának mintegy 30%-a ún. sötétanyag. Tudjuk, hogy valahol ott lapul, de nem bukkant a nyomára még senki. Akinek sikerül, nagyobb sztár lesz talán annál is, mintha megnyert volna egy valóságsót. Bizonyos, hogy ellátogathat Stockholmba átvenni a Nobel-díjat.

Dél-Dakotában egy már bezárt aranybányában számos derék tudós 1,5 km mélyre jár dolgozni. A sötétanyag megtalálásának egyik módja, ha sikerül olyan részecskéket kimutatni, amelyek anyagi részecskék, van nekik nem nulla (nyugalmi) tömegük és eddig megbújtak előlünk. A tudósok WIMP-eket, azaz gyengén kölcsönható anyagi részecskéket keresnek oly módon, hogy csalinak egy nem mindennapi anyagot használnak (egy xenon nevű nemesgázt), nem mindennapi halmazállapotban és nem mindennapi mennyiségben.

A szép URL-lel rendelkező (http://www.sanfordundergroundlaboratoryathomestake.org) helyen régóta dolgoznak mindenféle bújkáló részecskék (pl. neutrínó) elfogásán. A 2002-es fizikai Nobel-díjat megosztva az Raymond Davis kapta, aki az aranybányában 1965-ben már neutrínó detektort épített.

séta a mélyben

Az immár több mint egy évtizede nem működő bányában a világ legmélyebben levő tudományos laboratóriuma jön létre DUSEL (Deep Underground Science and Engineering Laboratory) néven. Hasonló dologban sántikálnak a Gran Sasso Nemzeti Laboratóriumban Olaszországban is, ahol L’Aquila város alatt zajlanak a kutatások. 2009-ben nagy földrengés sújtotta a várost, de a laboratórium sértetlen maradt. 

a LUX nevű detektor külső felépítése

A WIMP-ek keresése egy speciális detektorral történik, amelynek a lényege, hogy egy tartályban levő folyékony xenon (Dél-Dakotában 350 kg) nagy szeretettel várja a settenkedő részecskéket. Ha találkozik velük (azaz azok eltalálják a kellemesen nagyméretű Xe atomokat), akkor felvillanás és ionizáció történik, amelyet az érzékelők azonnal jeleznek. A detektort azért kell olyan mélyre bújtatni, hogy más részecskék és sugárzás ne zavarják meg a méréseket. 

a tartály és külső rétegei

A detektor persze nem egy hordó xenonból áll. A nagy tisztaságú kb. -103 Celsius fokos xenon folyamatosan kering, a hűtésről folyékony nitrogén gondoskodik és száznál is több érzékelő lesi a xenon felvillanásait a 175 nm-es hullámhosszon.

Egyelőre a tudósok nem kapták el a WIMP-ek grabancát, de ha ez megtörténik, az hatalmas eredmény és ünnep lenne és nem csupán a részecskefizikusoknak. A sötétanyag megtalálása fellebbentené a fátylat az Univerzum számos titkáról, például a hozzánk közeledő galaxisok szándékairól is.

Ez a helyzet.

A képek forrása és további fotók: http://www.flickr.com/photos/luxdarkmatter/with/3451268312/

A gyerekek névadását könyv segíti, de persze azt is el lehet szúrni. A márkanevek, a zeneipar világában azonban vannak olyan elnevezések, amelyeket a periódusos rendszer emlékfoszlányai ihlettek.

Itt van mindjárt az örökzöld ózon. Nagyon szeretnek hoteleket, panziókat, kempingeket elnevezni erről a mérgező gázról. Kevesen tudják, hogy az ózon az oxigén egyik módosulata, de a névválasztásban nem ez az érdekes. Ez a gáz egy aggresszív anyag, kőkemény terrorista, amely azonnal támad. Semmi kellemes nincs benne. Néha a nyomtatók és fénymásolók környékén is érezni jellegzetes, egyáltalán nem kellemes szagát.

Az ózondús levegő, mint pozitív fogalom állítólag Jókai Mórtól származik, de nincs ember, aki örömmel töltene el egy wellness hétvégét ózondús levegőben. Vajon tudják a wellness guru névadók, hogy az ózon nem egy bájos jelenség? Azt hiszem, hogy nem. Nehezen hihető, hogy a névadásnál az ózonnak a sztratoszférában betöltött életbevágóan fontos szerepére gondoltak.

Vajon mennyire lenne vonzó egy Hotel Klór? Aligha. Mondjuk, jogos. És a Hotel Nitrogén? Aligha. Pedig a nitrogén a légynek sem árt nagyon és a levegőben is nagyon sok van belőle.

A világon az O₃ (ózon) molekulát kevesebben ismerik, mint az O-zone nevű román fiúkból álló együttest, akik a Dragostea din tei című "fantasztikus" slágerükkel robbantottak (több mint 11 millió megtekintés a Tecsőn nagyon nagy szám!). Az O-zone slágerénél 2 millióval többen látták egy Gary nevű srác produkcióját, aki valószínűleg cseppet sem gondolt a háromatomos molekulára, miközben korszakalkotó előadását feltette a Youtube-ra:

A klór elvezetett minket a nem túl barátságos, de nagyon érdekes és hasznos halogénekhez. Itt van napjaink egyik zenecsinálója, aki Fluor Tomi néven ontja a slágergyanús hangfájlokat (picit kerülném a zenész kifejezést). A honlapján az olvasható, hogy gyermekkora óta a zene rabja, nem csoda, hogy nem sokat találkozott a kémiával. A fluor ugyanis egy igen mérgező, zöldes színű és haverjánál, az ózonnál is agresszívebb és roncsolóbb gáz. Rajonganának érte a diákok, ha tudnák, hogy a kémiai elemek világában a fluorhoz képest Darth Vader egy Micimackó. És ha az énekest a gáz régebbi nevén hívnák Folyany Tominak?

Művészeknek sokkal inkább ajánlanék olyan gázokat a névadáshoz, mint a nemesgázok közé tartozó argon vagy hélium. 

Íme ismét egy román együttes, a Krypton dala. Vigyázat, ők egy vegyülettel is operálnak, ez pedig a szacharóz olyan mennyiségben, hogy kicsit ragacsos is.

 Ez a helyzet.