H2SO4

A világ érdekes, de ezt nem mindenki veszi észre az iskolában, vagy pedig már rég elfelejtette.
Ez a blog az ismeretterjesztésről szól. Aki minden, a blogban előforduló fogalmat ismer és ért, annak valószínűleg nem mondanak sok újat ezek a bejegyzések. Inkább azoknak szól, akik természettudományos okosságokról és butáskodásokról szeretnének valamit olvasni, (ál)tudományoskodás nélkül, egyszerű, közérthető nyelven.
Ez a blog nem tankönyv, nem törekszik teljességre, nem akar az érdeklődőre ráborítani egy kisebb kérdésnél egy egész könyvtárat. Az sem rossz, de az legyen az érdeklődő döntése.

Főző Attila László

facebook

Hozzászólások

vidzset.

Budapesti légszennyezés

Budapest szmogtérképe

A Föld által felhalmozott hő

Arzénevők

2009.11.21. 23:09 :: H2SO4

Az arzén kétségkívül a történelem legismertebb mérgező anyaga (amúgy az utónévkönyvben szereplő férfinév is). Valójában több méreganyagról van szó, mert arzénnek nem mindig csak az elemi arzént nevezték, hanem vegyületeit is. Ezek közül a fehér színű, az elemi arzénnél sokkal mérgezőbb arzén-trioxid (As2O3) volt a legelterjedtebb (fehér arzén). 

 
 
Az arzén egy Janus-arcú kémiai elem, több okból is. Olykor fémként alkot vegyületet, mint fentebb, de van, hogy nemfémként, savat alkot, ilyen az arzénessav (H3AsO4) is. Jól ismert még az auripigment, az arzén kénnel alkotott vegyülete. Az arzén vegyületeit sokféle célra használták, nem csupán felebarátok életének rövidítésére. A régóta ismert vegyületek után a tiszta arzént csak a XVII. században állították elő, de ez nem akadályozta meg az arzénvegyületek karrierjét.
 
Az arzén vegyületeit használták a fogászatban, gyomirtóként, mindenféle használati tárgyak összetevőjeként, de festékként, balzsamozó-, illetve gyógyhatású szerként is. 
A XVIII. században a tapéták, falsfestékek zöld színét egy svéd vegyész által előállított réz- és arzénvegyület, a Scheele-zöld adta. A viktoriánus korban ezért sok volt az arzénmérgezés és a XVIII. században magasabb volt az arzén mennyisége az emberi szervezetben, mint ma. Az egyik legismertebb, máig nem teljesen tisztázott történet Napóleon halálával kapcsolatos. Az 1960-as években még az FBI is megvizsgált tőle (vagy ki tudja, kitől) származó hajmintát és a kimutatott arzénszint miatt a mérgezés gyanúja igencsak megerősödött. Az elmúlt években ezt cáfoló cikkeket is lehet olvasni, melyek arra hivatkoznak, hogy a kortársaiban is ugyanolyan magas volt az arzén koncentrációja. Talán mind szobafestők, tapétások voltak.
 
Az arzén fogyasztásának volt önkéntes változata is. Az ún. arzénevők szándékosan juttattak szervezetükbe arzént arzén-trioxid formájában úgy, hogy fokozatosan növelve az adagot, a halálos dózisnál sokkal nagyobb mennyiséget ettek meg. Ez elsősorban stájerországi hegylakókra volt jellemző, bár van, aki szerint nem bizonyítható ez a fura szokás.
Az arzénevés passziója azért terjedt el és akár apáról fiúra terjedt a családokban, mert a hegyekben élők a mérgező anyag hatására jobbak bírták szusszal a magashegyi gyaloglást, javult szexuális teljesítőképességűk (nem a gyaloglás alatt) és bizonyos betegségekkel szemben ellenállóbbnak gondolták magukat.
 
A stájerek, tiroli és svájci hegylakók arzénevése kisebb adaggal kezdődött (30 mg), heti egyszeri alkalommal a vajas kenyérhez adva, majd ennek tízszereséig (a halálos dózis többszöröse) is eljutottak és a méreg napi betevővé vált. Az esetek dokumentáltsága változó, de ez a gyakorlat állítólag a nőknél is divatba jött, akik bőrük és hajuk szépségét óvták és biztosították ilyen módon. Az arzénevők életét, ha segítette is a halálos vegyület, egyben meg is pecsételte. Az arzénevést nem lehetett abbahagyni, a leszokás-leállás talán ma lehetséges lenne.
Az arzénmérgezés tünetei sokfélék. Gyengeséget, vérnyomáscsökkenést okoz, tönkre teszi a hajszálereket a testben, felhalmozódik a körömben, hajban, bőrkiütések jelennek meg szimmetrikusan a talpon és a tenyéren. Az arzén a májban és a csontokban is felhalmozódik. Érdekes, hogy rákkeltő hatású, de az utóbbi években rákterápiában is kísérleteztek vele.
Az arzénevők a halálos adag feletti mennyiséget fogyasztottak. A furcsa helyzetre az egyik magyarázat, hogy étrendjükben sok zsír (tej, vaj, zsírok) volt, mely a szervezetben vegyületet alkotott az arzénnel és így kevesebb méreg jutott a vérükbe.
 
Arzénevés magyar változata inkább etetés. A leghírhedtebb és leghátborzongatóbb történet az 1920-as években a tiszazugi arzénes asszonyok néven lett ismert. Érdemes elolvasni erről a Rubicon cikkét.
Az arzén sajnos még mindig nem a múlt problémája. Az ivóvíz magas arzéntartalma Bangladesben és India nyugati részén két évtizede okoz súlyos gondokat.
 
 
Az arzénnek még mindig van olyan sötét arca, amelyet megmutat az emberiségnek.
Ez a helyzet.
 
Ajánlom még Pénzes András cikkét az arzénról a Magyar Kémikusok Lapjában (2009. november), mely engem is inspirált.

2 komment · 1 trackback

Címkék: méreg ivóvíz mérgezés arzén

A bejegyzés trackback címe:

http://h2so4.blog.hu/api/trackback/id/tr151542777

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Arzénevők 2010.04.22. 07:51:11

Mérgező arzénvegyületekkel kapcsolatos furcsa szokások...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

daniferi 2009.11.24. 23:17:32

Érdekes anyag :) Szerintem mindenki hallott már róla, de nem sokan láthattak élőben. Én sem emlékszem rá, pedig talán az elsők között volt a kémiai anyagok közt, amiről olvastam gyerekkoromban :)

91bandi 2010.06.15. 20:35:46

Jó a cikk és nagyon érdekes!
Nagyon nagy megtiszteltetés hogy ajánlod az Én cikkemet és az adott inspirációt az íráshoz!
Üdvözlettel: Pénzes András!