Sokkal többen jártak a világűrben, mint a Mariana-árok 11 kilométeres mélységében az óceánban. Előbbihez űrhajóra van szükség, melyek fejlesztése a hadviselésnek – mondjuk úgy - nem jött rosszul, utóbbihoz egy egyszerű tengeralattjáró kevés.

Adott életszínvonal és bizonyos, évente tengerparton eltöltött napok száma felett nem ember az, aki nem búvárkodik. Még kellemetlenebb, ha nincs ehhez saját vitorlása. Ezek az emberek azonban a legjobb szándék mellett sem tudnak elég mélyre süllyedni a vízben. A víz ugyanis nagyon nehéz, és ahogyan egyre mélyebbre igyekszik a búvár, egyre nagyobb a rá nehezedő nyomás.

Mégis mit lehet tenni? Hogyan lehet eljutni több ezer méter mélyre és megfigyelni az ott tengődő élőlényeket.

Az óceánok urai a tengeralattjárók, ám a legmodernebbek is inkább a sebességükkel, harcászati képességeikkel tűnnek ki, mint a merülési mélységgel, mely maximálisan mindössze pár száz méter. A tragikus sorsú Kurszk például legfeljebb 1000 méterre tudott süllyedni.

Az igazi mélységek kutatásában egy svájci származású család tagjai jeleskedtek. A Piccard család leghíresebb tagja Auguste Piccard. Auguste Piccard a magasság meghódításával kezdte izgalmas pályafutását, ugyanis léghajójával 23 km magasra is eljutott. A hajóhoz készített kabin adta az ötletet, hogy mélytengeri merülésre is alkalmas eszközzel is próbálkozzon. Így született meg a batiszkáf, a mélytengeri búvárhajó. Auguste Piccard az 1940-es években készítette el az első batiszkáfot, mellyel a francia haditengerészet 4176 méteres mélységbe is eljutott. A projektben részt vett Jacques Cousteau is, aki később filmjei révén lett híres.

A mélység legyőzésében az igazi szenzáció azonban a Trieszt nevű batiszkáf volt, melyet már fiával Jacques-kal együtt épített. A Triesztnek Jacques Piccard nemcsak építője, hanem „pilótája” is volt. A tengeralattjárót 1957-ben megvásárolta az USA haditengerészete és immár az ő színeikben valósult meg a legmélyebb merülés. 1960. január 23-án Jacques Piccard és Don Walsh (a képen) elérte a Mariana-árokban a közel 11 kilométeres mélységet.

A Trieszt képes volt a légköri nyomás közel 5000-szeresét elviselni. Talán felmerül a kérdés, hogy a batiszkáf teteje erősebb anyagból van-e, hiszen a vízrétegek súlya okozza a gondot. A víz alatt, adott mélységben a testekre nehezedő nyomás minden irányból hat, nem csupán felülről. Ez az ún. hidrosztatikai nyomás, mely csak a mélységtől, a víz sűrűségétől és a gravitációs gyorsulástól függ.

A Trieszt útja több mint 8 órás volt, melyből mindössze 20 percet időztek a legmélyebb ponton.

A Piccard család inkább a léghajózás megszállottjaként híres, hiszen Auguste unokája, testvére, sógornője és unokaöccse is a felsőbb légrétegekben érezte jól magát. Az unoka, Jacques Piccard fia, Bertrand másodmagával, elsőként repülte körbe a Földet léghajón. 

A Trieszt nevű batiszkáfon tett merüléseiről Jacques Piccard könyvet is írt 11000 méter mélységben címmel. Mind a mai napig csak ő és társa járták meg ezt az ún. Challenger-mélységet.

Jacques Piccard a mai napon, 2008. november 1-én halt meg. Valószínűleg nem sokat unatkozott.

Ez a helyzet.